Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-23 / 41-42. szám
— 5u 1 Boldogságról beszél piros két orczája : Jó anyja sírjánál áldja jóltevőit ___ Jó légy, mert nem tudod, meddig él szülőd itt.11 Dolgozik serényen : köt, horgol, varr, hímez; Valódi kincs lehel árva lánynak mind ez........ Eg y jó nő kiváltó tetszéséi bírja már: Megveszi munkáit, hasznot húz a pénztár. Neki is csúsztat pénzt, hogy öröme teljék; „Oh bár még többet is, mondja, szerezhetnék“ Nem tartja magának, ő jót akar tenni, Tanulta, nem szóval, tettel kell szeretni. Óvoda, árva ház és a gyámintézet, Üres perselyére hidegen nem nézhet, Beteszi fillérét majd ide, majd oda, Hogy boldog elégült, való, de nem csoda. De az idő halad, már tizennégy éves, Sajkáját tengerre bízni nagyon kétes: Szirtek és örvények, vihar széttéphetnék: Rózsát nem kíméli, ha haragos az ég. — Pedig ő megy innen, másnak csinál helyet, Hogy kisebb árva-lány áldhassa az eget! De már most nem árva: egy gyermektelen nő, Nyujtá felé kezét, s örömük egyre nő. Két kegyes szív szól igy „nincs nekünk gyermekünk Árva Ilonkának szüleivé leszünk : Legyen ő a miénk, és mi az övéi, Jó ügyünk az Isten mindvégig megvédi“ Eljött a búcsúzás szomorú órája; A kis sereg körben barátnéját várja. El is jő, uj anyja kezénél vezeti, A szegény, hogy árva, már-már elfeledi. Tisztes szép uj ruha fedi szép termetét: Könnyeivel áldja az árvák Istenét! Itt hagyja hidegen szeretett társait? — Árvák közt az élet, érezni megtanít. Mit tegyen érettük ? ő már szerencsésebb ; Egyet gondol s bizton, begyógyul a mély seb. Uj mamáját kéri, csináljon vig napot; Kaptak hát uzsonnát, gazdagot és nagyot. Sorba ült a sereg, ettek szép kalácsot, Ittak jó kávét is, s meddig a szem látott,
