Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-23 / 41-42. szám

tál és a fájdalom több hónapon át az ágyhoz szegezett, ugy-e akkor sem nézhettél vagyonod, földi gazdagságod után; de szívesen tartóztattad meg magadat mindennapi foglalatosságodtól hetekig vagy hónapokig, csakhogy visszanyerhesd drága egészségedet, a melyért kész volnál oda-adni vagyonodat; mert egészséggel még lehet vagyont szerezni, de egészség nélkül a vagyon nem ér semmit. És ha ez igy van: akkor az Isten, a ki Ura a mi életünknek, és halálunknak, a kinek kezében van a mi sorsunk, — nem érdemli-e meg azt, bogy az általa rendelt nyugalomnapján egy csendes órát a vele való tár- salkodásnak, — a tőle nyert jótétemények iránti- hálának s az ő további áldásában való részesülés reménységének szenteljünk. És ha kényszerítve vagyunk betegségünkben távol lenni a mindennapi foglalatosságtól, kényszerit erre bennünket a betegség ; miért ne lehetnénk kényszerítve arra egészséges állapotunkban, mért ne kényszerithetne bennünket arra nemesebb részünknek: lelkűnknek dicső hivatása és azon isteni parancs : a szombat napot megszenteljed? „Ha szívesen el vonjuk magunkat a világiak hajhászásától — betegen — csakhogy egészségesek legyünk : miért ne tehetnénk ugyanezt még szívesebben egészségesen, hálából, hogy egészségesek vagyunk, s reménységből, hogy egészségesek maradjunk ? S ha tesszük azt betegen több héten vagy hónapon át : miért ne tehetnénk egészségesen hetenként csak egy órában?? Azért, nem tesszük, mert fogy a közönségnek vallásos buzgósága, a mely megvolt ős-apáinknál, a kik vagyonukat és életüket is feláldozták hitükért s a mely abban is nyilvánult, hogy a nyilvános istenitiszteleten resztvettek és ha el volt tiltva nekik nyilvánosan egybeseregleni: akkor meg abban nyilvánult az a szent buzgóság, hogy vagy titkon jöttek össze éjszakának idején az erdők vadonjában, vagy családi istenitiszteletet tartottak, a mely alkalommal énekeltek és szent írást olvastak. Ma nem kell elzárkóznunk senkitől való féltünkben, nem kell több napi vág)' óra járásnyira gyalogolni, hogy templomot találjunk : — s mégis üres a templom és otthon házi istenitisztelet sincs. Korunkban, főleg az úgynevezett értelmi közönségnek nem erénye a templomba való járás, nem erénye a vagyonos osztálynak sem, a mely tulnyomólag szinte az értelmiséghez tartozik. Pedig ezeknek érdekükben állna jó példával előljárni a köznép előtt, hogy ez utóbbi lássa azt, miszerint a vallásban isteni erő Van, a mely megszenteli az ember és ember közötti viszonyt.

— 4g6 —