Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-23 / 41-42. szám
— 486 csinálva a rósz házasság, melynek fanyar gyümölcsein rágódik mind addig, mig a szülék elhalván, a feleség mártyrrá lészen. Ég a visszálkodás tüze, csak a sírnál alszik el. Fel van dúlva a házas élet szentélye, feldúlta azt a szülei zsarnok eljárás, nem gondolván a szomorú következményekkel. A kővetkező kis történet szolgáljon bizonyítékul a mondottakra. Székfalva hegyekkel erdőkkel koszoruzott térségen fekszik egy három kövü malmot hajtó folyó jobb partján. Mindennel bir, mi egy helység szellemi s anyagi boldogsága felvirágoztatására megkíván tátik. Van erdeje, kövér mezeje, dúsan termő szántóföldjei, jó asztali bort termő szöllei. Ily kedvező helyzetben csak szeretet, egyetértés lakozzék a szivekben: elmaradhatatlan a jólét, boldogság. Azonban Szélfalva lakossai nem ismerték a boldogságot ; mert az egyenetlenség, viszálkodás tüze égett sziveikben, házaikban, az pedig megölte a szeretetet s a boldogtalanság forrását nyitotta fel. Az egyenetlenségnek oka pedig a rósz házasság csinálás kedvencz szokása volt náluk. A rósz házasságból eredő elked- vetlenülés pedig okozta a dologtalanságot, az pedig eredményezte a szegénységet; mert a szeretetlenségben élő családok, rosszul mivelték szántó földjeiket, rétjeiket, s aztán, a milyen volt a munka: olyan lett a jutalom. Még az a rósz szokásuk is meg volt, hogy teljesen ellenezték azt, hogy házasság folytán, idegen faluból leány hozassák falujokba, vagy kivitessék abból. Ennek az lett a következménye, hogy az egész falu atyafi lévén, ha egy család ösz- szeveszett, lárma, veszekedés támadt minden házban. Már iskolás korában megválasztották a szülék gyermekeiknek leendő feleségeiket, meg is itták annak áldomását; de azzal nem törődtek, hogy a választott párok szeretik-e majd egymást ? S ha még is beszélgetésük folyamán felmerült a sze- retetre való czélzás,- azt szokták mondani: majd összetörődnek. Régen volt; de igaz volt, hogy E'érges János és hitvestársa Jakab Kata asszony eljöttnek látták az időt, hogy egyetlen Hókat Lajost néhai kedves komájának Lapos Andrásnak s Fülep Máriának szépre termett leányával Zsófikéval — hajdani határozatuk szerint — egybeszerkesszék. Hogy a dolog rendin menjen : kéztől kellett fogni Lajost, s kivallatni, kit akar oltárhoz vezetni?
