Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-02 / 39-40. szám

— 470 —

Az ördög végőrája.

Minden kapu be van zárva,

Nem hallatszik semmi lárma.

S ég a lámpa bár éjfél van:

A wártburgi várkastélyban.

Mint vész fölkavarta tónak Habjain nem látható nap :

A ki ember volt a gáton,

Ide rejlett Luther Márton.

S nézd, hogy harsog a pennája, Mintha sátán törne rája.

Drága kincset nyer a világ : Most fordítja a Bibliát.

Elméje mint a gyöngybuvár, Mely a tenger mélységén jár : Szent munkájában elmerül S szörnyeket lát maga körül.

Nagy szemet mereszt a falra, Vélnéd már meg is van halva.

S árnyai tán érte jőnek A várkörnyéki erdőnek.

Hős lelkét, hogy- meg ne szólják, Fölkapja tinta-tartóját,

S úgy a falhoz vágott vele,

Hogy még ma is ott a helye.

Nem hiába rettegi hát A pokol az Istenfiát.

Hol ö az Írás fáklyája:

Ott az ördög végórája.

TOMKA KÁROLY.