Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-02 / 39-40. szám
471 — mégis: kárt vallani a lélekben; és lángbetükben kell szemed előtt ragyogni az Isten törvényének: .,ne lopj.“ Es a ki lopott, tübbet ne lopjon, hanem dolgozzék, munkálván kezeivel azt, a mi jó.“ (Efez. 4. 28.) Sokan, a kik csak panaszkodnak és másokat szidnak, javíthatnának helyzetükön s legalább is tűrhető állapotba juthatnának, ha ideje korán magukba szállva hasznos munkához' fognának Vannak szorgalmas emberek, a kik örömest dolgoznának, de nem kapnak munkát; ezek valóban sajnálatra méltó embertársaink ; mások azomban saját maguk játszották el kihívó ma- goukviseletük, vagy hanyagságuk által a bizalmat s azért nem fogadják meg őket. Pl. mikor az iparos, óra számra a korcsmában üldögél és mégis az egész napra való fizetést követeli, vagy midőn a napszámos eszében forgatva a jobb időket, da- czosan azt mondja, ha ennyi és ennyit nem kapok, inkább nem dolgozom semmit s inkább ott hivalkodik a koplalások vagy a köpködők piaczán napokon keresztül, mintsem hogy egy pár krajczárral olcsóbbért szegődnék el. így kapna bizonyos keveset, külömben pedig felkopik az álla ; mert nem kap semmit. Látjam embereket, a kik az utcza kövezés alkalmával napszámba követ hordottak, holott az előtt mint iparosok működtek. Nem szégyenlték a munkát; önmegtagadással, de becsületes utón keresték kenyerüket. Ne mond tehát azt a szükségben, hogy ez vagy az a dolog méltóságomon alól van : hát felebarátod terhére lenni nincs méltóságodon alól ? Az igen természetes, hogy jöhet valaki oly szerencsétlen körülmények közé, hogy mások támogatására kénytelen reá szorulni, a mikor aztán nem szégyen a segélyt igénybe venni, de a ki fiatal és egészséges s hozzá van alkalom a munkára : — az vegye irány-adóul ezen arany-szabályt: „imádkozzál és dolgozzál“ s akkor megsegít az Isten. Az öregek panaszkodnak, hogy az ifjak a könnyelmű, gondnélküli ledér életet kedvelik. Hogy a komoly, megerőltetésükbe kerülő munkában kitartók lehessünk: ahhoz engedelmesség kívántatik. Mily sokan szívesen dolgoznának, csak volna oly hivatásuk s annyi erejük, mint neked! A munkás türelmesen várja gyümölcsének lassú érését, S mily sokan vannak, a kik félre engedik magukat vezettetni
