Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-02 / 39-40. szám

464

tudsz megszabadulni e világ bálványaitól; mig a hitnek és imának fegyvereit nem használod, — addig nem tudod legyőzni az önzés, az érzéki vágy és hiúság forrongásait, melyek mély gyökereket vertek az emberi szívben.

Valóban, ha az isteni-félelem eltűnik népünk közeléből, ha a befolyásosabb gazdagaink az egyház és a biblia iránti közonyösségökkel s nem tetszésük nyilvánításával, rósz példájukkal az Ítélettől való félelmét és a boldogság reménységét aláássák : mi marad hátra akkor a szegény embernek és az elnyomott asszonynak, mint az, hegy felállítja magának ezen fenyegető kérdéseket: Mért van másoknak bőség mikor nekem semmi sincs? Mért áll az én gazdám, uram, asszonyom, gyár- tulajdonosom oly magasan én fölöttem s mért vagyok én neki oly rabszolgailag alárendelve? Nem félek a túlvilág büntetésétől s nem számitok a jövő élet jutalmazására, — itt e földön akarunk mi oly jó sorsuak részesei lenni, mint a milyennek részese az a gróf vagy az a milliomos.

Mily esztelen álma ez az egyenlőségnek, mily szerencsétlen hangulat, mely sokfelé a kedélyeket foglalkoztatja?! Hát az nem lehet öröm, lelki megnyugvás, ha a szolgát vagy az alárendelt hivatalitokat barátságos üdvözlésben, dicséretben vagy szives jutalomban részesíti elöljárója ? Hát az alamizsnának nincs-e nagyobb áldása arra nézve, a ki abban részesül, de arra nézve is, a ki azt adja, akkor, ha a rang és vagyo- nosság különböző fokozatait úgy tekintjük, mint az ugyanazon egy testnek Istentől rendelt, szükséges tagjait ? Ne akarja tehát a láb a szem állását és méltóságát elfoglalni. A. helyet, hogy kiki az ö habár szerény állásának lelkiismeretes betöltésében megelégedését keresné és találná: sokszor tapasztaljuk azt, hogy a földmives, ruházatban, étkezésben és nyék ben nem akar hátra maradni az úgynevezett műveltebb osztálytól s napirenden van, hogy a szegény durczásan követel s a vagyonos zúgolódva ád vagy ridegen visszautasít; az alárendelt harag-- gal engedelmeskedik, s az Ur drákói szigorral kényszerít, mig végre kitör a mindenek harcza mindenek ellen.

Itt egy szűkölködő zörget a szegények számára felállított intézet ajtaján és érthetetlen gorombasággal segélyt követel, hivatkozva a törvényre mondván : ti nektek el kell engem tartanotok 1 Nem jobban állt volna-e neki, ha szerényen kér és a nyújtott adományt hálás szívvel fogadja? Vagy egy idegen jön ajtónkra, fellépése, magaviseleté elárulja szemtelenségét, te