Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-02 / 39-40. szám

---- 402

ho

gy adjon termékeny esztendőt, hogy azok, a kik könnyekkel vetettek, örömmel vihessék az o kévéiket; hogy adjon áldást a magyar iparra és kereskedelemre, hogy erősítse meg a kormányt és törvény-hozókat hazafias bölcseséggel oly üdvös rendszabályok keresztülvitelében, a melyek a nép jólétének állandó alapjait megvethetik! De mit használ a külső javulás, ha a szegény maga nem iparkodik megtenni kötelességét ? Vajha mindenki, a kinek roszul megy sorsa, — komolyan megvizsgálná magát s kérdezné magától: hogyan jutottam én ezen mostani állapotomba?! Nem-e valamely korábbi időben elkövetett bűnöd miatt nehezedik az átok súlya családodra? Nem voltál-e Isten-káromló, vagy szüleid iránt tiszteletlenséggel viseltető? Nem kellene-e jóvá tenni törekedned azt, a mit kihágás, erőszak vagy csalás által elkövettél, hogy áldás és öröm térjen be hozzád és lakozzék a tieid körében ? Sokszor halljuk különösen faluhelyeken és leginkább a jobbmóduak szájából az ítéletet azok felett, a kiknek még a legegyszerűbb házieszközük is hiányzik s a kiknek egy jó ruhájok sincs, hogy templomba is mehetnének, — halljuk, hogy azt mondják: ezek haszontalan emberek! Megvallom őszintén, hogy tapasztalásom szerint, ezen ítélet, — bármily kemény legyen is, — de ezer és ezer esetben indokolt. Csak nézzünk jól ntána, mit látunk ? Itt egy háztartásban a könnyelműség szelleme ütötte fel átkos fejét, ott egy nő nem tud főzni, varrni, pedig hát ezek, a házi asszonyi kötelmek első elemeit képezik, vagy a férj titkos vagy nyílt pazarló; az egész házban a szobától kezdve egész a pinczéig, a lefekvéstől a felkelésig, a Vasárnaptól a szombatig uj rendet kellene behozni. S ki csodálkoznék a fölött, ha a szomszédok nem adakoznak jó kedvüen véres verejtékkel szerzett igaz keresményükből azok számára, a kik saját maguk nem gondolnak magukkal, nem igyekeznek javítani helyzetükön?! Városunk ápoldájában vannak ilyenek, a kikről közelebbi ismerőseik igy nyilatkoztak : Voltak annak elég víg napjai. Fényűző volt ruházatában, pazar az étkezésben, ez sodorta őt a bukás örvényébe. Ebből látszik, hogy vannak olyanok és pedig, — mint’a tapasztalás igazolja nem csekély számban, a kiknek azért nincs semmijök : mert elpazarolták; mert vágyaiknak szabad folyást engedtek, kézből a szájba, mától holnapra éltek.

De az nem volna igazságos, ha minden szegényt ezen osztályba soroznánk, ha megkülömböztetés és komoly megvizsgál-