Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-10-16 / 3-4. szám

— 4.3

Büntetésem olyan nagy, hogy Elhordoznom nem lehet . . .

Hová fussak ? . . . Ki rám talál így megölhet engemet“!

„Ki megölend megbüntetem hétszerte,

Élj s bűnhődjél, már e földi életbe“ ! Szólott az Ur és rányomta A bűn sötét bélyegét,

Hogy ki vele találkozik El ne venné életét.

Megy, fut Kain, de nincs hely az ég alatt, Hol elhagyná őt a kínzó öntudat Hegy, völgy, patak, erdő, berek Örömet nem ad néki,

Ki rátalál, elkerüli,

Minden tüske megtépi!

Nem üdíti fel a nappal fényével Csak borzalom, mivel gyötni az éjjel,

Nem menekszik lelkét vérzik El nem múló kínzások,

Mindig űzi két kisértet:

Ábel vére — s az átok. —

BEN KŐ ISTVÁN.

Történelmi tárház.

Oberlin életéből.

A most nevezett ember és gyermekbarát egy alkalommal, mikor állásához képest, túlságosnak mondták jótékonyságát, e következő történetet beszélte el: Ifjú koromban Straszburgból X-be több mértföldnyi utat tettem tél közepén és hózivataros időben. Útközben azonban, távol minden emberi laktól, oly bágyadtság vett erőt rajtam, hogy leültem az ut szélére és Istennek ajánlottam lelkemet, mivel hogy nem reméltem már egyebet, mint hogy itt lesz pályafutásomnak vége. El is aludtam. Isten azonban nem akarta, hogy ez utolsó álmom legyen. Hirtelen felébredve, egy kék blúzban (nyári kabátban) öltözött