Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-18 / 37-38. szám

Ha a Krisztus Hike benned él Es uj emberré alkata;

Ez az a valódi Bethlehem Es az igazi Golgotha.

TOMKA KÁROLY.

Történelmi tárház.

Kóborlónak meggyógyitása.

János gazda, széna-hordáskor, épen ozsonnázott két béressé- vei és fiával, mikor a szoba ajtaját félig kinyitva, betekintett egyike azon sok kóborlónak, kik nem szeretnek dolgozni s kéregetésből akarnak megélni. „Szegény utas vagyok!“ monda ez is, és látva, hogy benn esznek, kért szalonnát. „Kerülj beljebb!“ mondá János gazda. Bejött tehát a kéregető s a paraszt gazda kérdezte tőle, honnan jön, hova mén, mi a mestersége, mért nem dolgozik ép testtel, és ha helyet nem kaphat, mért nem megy paraszti munkába. Ilyen beszédtől irtózva, odább akart a kóborló állani mondván, minek tartóztatja őt a gazda, ha úgysem akar neki a szalonnából juttatni. „Csak halkkal! fiam, ne heveskedjél, még meg van a te részed, hanem előbb meg kell azt érdemelned; majd segítesz a szénát padlásra rakni.“ E különös beszédre válaszoló, hogy nem akar és nem is ért ilyen dologhoz, inkább elmegy szalonna nélkül. „Majd megtanítunk téged fiam, azon te ne busulj!“ mondá a gazda. Pista, állj az ajtó elé!“ Erre a kóborló félre akarta taszítani Pista bérest, hogy elillanhasson, de a gazda előkapván az ostort, kérdezte tőle: „Akarsz-e dolgozni vagy sem?“ Felelet: „nem akarok.“ — -Ugy-e?“ mondá a gazda s olyat vágott ostorával az ikrájára, hogy az elbőditette magát, de a gazdára is rá akart rohanni. De Pista béres megkapta a kravátliját (nyakravalóját) és úgy megszorította a nyakát, hogy alig bírt szuszogni. Erre a gazda ismét kérdé: „Akarsz-e dolgozni?“ mire csak akkor mondhatott igent, mikor a béres eleresztette a nyakát.

Mentek tehát szénát lerakni, s a kóborlónak padlásra kellett mennie szénát taposni. A gazda pedig ostorával résen állott. Volt izzadás, de nem mert pihenni. Alikor vége volt a dolognak, azonnal el akart menni, de a gazda nem eresztette el a háztól; vacsorálnia kellett. Mikor haragja csilapodott, úgy érezte, hogy soha vacsora ilyen jól nem esett neki. Most