Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-18 / 37-38. szám
csak azt kérdem még Péter bátyámtól: elég lett-e téve azzal a károsultaknak, hogy a haramia bandát orgazdátokkal együtt a tömlöczbe zárták ? — Nem lett elég téve édes öcsém! Azután következett a gonoszakra a jeruzsálemihez hasonló pusztulás ; mert a törvény szolgái eljöttek, és kinyitották a pinczét, kamrát, csűrt, melyben addig becsületes keresményt hitt lerakva a világ és ki- hordták az udvarra, s eladták a földekkel együtt, s a kár megtérítésére fordították. Mielőtt a dobot megütötték volna, egy a több urak közül előállott, és igy szólt: atyámfiai! tudva van mindnyájok előtt, hogy V. J. mint egy tolvaj társaság orgazdája a tömlöczbe záratott, s az ő, és társai vallomása folytán kiderült, hogy sok ártatlan család meg van károsítva. — A törvény a károsultakat kárpótolni kívánván, elhatároztatott a tolvajok s orgazdájok vagyonának eladása, s kárpótlásra fordítása. — Ennek folytán, mint a megyei hatóság küldöttei azért jelentünk itt meg, hogy az eladási tényt végrehajtsuk. — Eladatik a telek minden hozzá tartozó épületekkel együtt; eladatnak a földek, marhák, gazdasági eszközök árverés utján a többet ígérőnek. Kevés idő alatt az ingatlan vagyon más tulajdona lett. A kényes lovak, a nagyszarvu ökrök, tehenek kivezettettek. A festett kocsi, a szekerek, ekék kihúzattak az udvarból, s puszta lett minden mint Zahara sivataga. — A bűn elvette büntetését. Mikor V. J. haza került a tömlöczböl, családját bérházban találta, s nem volt egyebe átkos életénél: sem hitele sem becsülete. — Mint üldözött vad az erdő sűrűjébe vonul: bújt az emberek szeme elől. Még ha szemére hányták is bűnét: nem keresett birót elégtételért. — Megvetés, gúny, gyűlölet tárgya lett mindenki előtt. — Ejh édes bátyám rettenetes állapot lett az! Inkább ma haljak meg, mint tolvaj, vagy orgazda legyek. Hiszen úgy látom: ezek erkölcsileg meg vannak halva. — Különösen bűnösnek látom az orgazdát; mert az hidegen nézte az elorzott vagyonért siránkozókat, holott kamrájában volt az; sőt kárhoztatta az ártatlant, holott ő volt a bűnös. Igazi farizeus fajta az. — Ügy van édes öcsém! meg is érdemli az, hogy élő-halott legyen; mert nagy bűn az orgazdaság,