Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-18 / 37-38. szám

444

tán telepedtem itt le: a történet tehát nőm itt, hanc-m születésem helyén folyt le.

— Volt falunkban egy Vérmes János nevű ember, nagyon becsületes, Istenfélő; de még szegényebb mint te vagy. Ő is munkálkodott szorgalmasan mint te munkálkodói ; őt is csapás érte mint ért téged. Erkölcsi s anyagi tekintetben nagyon hasonlitott hozzád. De mégis az a külömbség közietek, hogy neked apád is becsületes ember volt, az övé pedig korhely, tékozló s igy szegénységének nem ő, hanem az apja volt az oka.

Vérmes Jánosék négyen voltak testvérek : Dávid, József és András. — Mikor V. János — mint legöregebb testvér — apja halála után átvette a gazdaságot, ez félfertály telekből állott, megterhelve pénz és gabona adóssággal. — Az udvar puszta, kietlen. Az ólban két ló volt, az egyik görbe lábú sánta, sovány gyönge, minden útban kifáradt szegény.

A testvérek nem látván otthon egyebet szegénységnél: szolgálatba mentek, s nem jó hirben álltak, főként Dávid, ki ifjú korának nagy részét, orzás bűnéért tömlöczben töltötte; de János oly tiszta jellemű, mértékletes, jámbor, erkölcs- vallásos egyén volt, hogy a gyanúnak még árnyéka sem férhetett hozzá.

Solia öcsém ! nagyobb nyomorúságot nem láttál, mint volt V. J. házánál. A mi csekély termése volt: elhordták a hitelezők. — Már karácsonykor a magáéból nem ehetett.

Vannak olyan dolgok, események, melyek csodálkozásunk tárgyai; mert nem ismerhetjük az okokat, eszközöket, melyek létrejovésüknél közreműködtek. Ezek közé tartozott V. J. dolga, állapota is. — Nem tudhatta senki, hogy és miként, csak azt látta, hogy alig egy pár év alatt meggazdagodott annyira, hogy első gazda lett a faluban.

Mint a gomba hirtelen nő a földből: úgy az elrongyol- lott ház hirtelen kiigazittatott, az udvar magas kőfallal körül kerittetett. — Vermek ásattak, s megtöltettek gabonával. — Az istáló kényes lovakkal, nagyszarvu ökrökkel, tehenekkel megrakatott. — Az udvar ujdivatu gazdasági eszközökkel ékeskedett. — A családtagok uj ruhába öltöztek, a leányok mint a pávák czifrán jártak.

Az emberek kik nem tudhatták honnét telik mind ez: velem együtt csodálkoztak.

— Lehetett is azon csodálkozni Péter bátyám! Hiszen én több vagyont örököltem boldogult apám után, adósság sem fe-