Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-18 / 37-38. szám

czimü munkának 1800-ki kézirati másolata és Dr. Ileiszler József „Magyar egyb. reformáczió vázlata“ ez. müve után.)

Ezen elsorolt főúri családok közül sok kidőlt már az élők sorából, sokat a római egyház táborában találsz ismét nyájas olvasó. Sókat éppen úgy hozott részben a meggyőződés és buzgalom, részben az önérdek a prot. egyház zászlai alá, mint a hogy viszszavitte őket a római egyházba. Egyet minden esetre ne feledj el: ez az, hogy vallásosnak, buzgónak lenni, megfér még a legnagyobb urasággal, előkel őszár- mazással és mivel ts éggel is, mint ezt az elmondottakból láthatod; továbbá: hogy az ősök példáiból mind azt a mi nemes, szép, nagy és dicső, követni, utánozni örökké szép marad!

H. KISS KÁLMÁN.

A bűn elveszi büntetését.

1866. máj. 2-bke volt. — A rónán zöld színben hullámzott a gabona. — A rétvirágok ezrei illatárral töltötték meg a levegőt. — A fák ifjú lombkoszorus fejőket vidáman emelték ég felé. — Az erdők, ligetek enyhe kebelén vidám madár sereg zengte allelujáját, s a pacsirta égre törve lanyha szárnycsattogással lebegett fent ezt hirdetve a munkás embereknek í annak, a ki küldötte e szép tavaszt, velem együtt zengjetek éneket. —■ S minden örült, örömében vidám volt az uj paradh csőm kebelén.

Azonban, midőn az emberek napi fáradságos munkájok után álomra hajtják fejőket: az éjszaki szél szárnyain havas fellegek borongtak föl, s mire az alvó világ felébredt, a hó mint gyászlepel borította be a rónákat, ligeteket, erdőket, mezőket, s a hegyek elébb kékellő ormai: eltűntek a szemet bántó fehérségben.

Megdöbbentő volt máj, 25-ke. — A rémület fohászt keltett az ajkakon, könyeket a szemekben. — A csalogány hallgatott a ligetben, a pacsirta ijedelmében nem szeldelte szárnyaival a levegőt. — Az emberek sírva, jajgatva futottak szántóföldjeikre kertbe, szőlőkbe, hol minden növény a hó súlya alatt egymásra borulva volt, mintha egymást siratná. — Azt hitte mindenki, hogy az idő kereke ki zökkent a rendes vágásból, és sírva kiáltott fel: elveszünk, elpusztulunk! A pásztor nem hajthatta legelőre nyáját; a juhász éhen bőgő nyája mellett kesergett.