Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-04 / 35-36. szám

''Mint ügyes embert, alkalmazták a fiút városi tűzoltónak s e hivatala után becsületesen megélhetett. Ez időben többször látogatta meg öreg atyját egy városi hittérítő, ki megtudva a fiú hitbeli állapotját, komolyan intette azt, hogy vallásos atyja példáját kövesse. De a fiú kinevette és ki is jelentette, hogy felvilágosodottságát nem cseréli fel soha a Bibliának elavult és korlátolt nézeteivel.

Kevés idő múlva nagy tűz támadt. A fiúnak pedig csáklyá- val kellett egy darab falat lerántani, hogy ezzel a tüzet elfojthassák. De a tűzoltó közelebb lépvén, mint kellett volna, ráesett a fal és a tüzes gerendák közé temetődött. Bajtársai csakhamar ott termettek, kihúzták őt a gerendák alól és mivelhogy még életjelt vettek rajta észre, elvitették a Bethánia nevű diakonissza intézetbe. Ott nagyon gondosan ápolták, de több napon át teljes eszméletlenségben feküdt. Végre mégis magához tért és körültekintve látja, hogy kórházban van, hogy diakonissza áll ágyánál és csodálkozva kérdi, hogy hát igazán él-e. A nővér igent mondott e kérdésre. Ekkor azután nagyot sóhajtva mondá: „Akkor tehát még meg akarok térni!“ A diakonissza kérdésére, honnan veszi e dicséretes szándékot, elbeszélő történetét, és azt, miként utasította vissza a városi hittérítő intéseit, és hogy' a fal lezuhanása közben még ezt az egyet gondolhatta: „Istenem, ments meg engem!“

Ügyes orvosok és a diakonisszák hűséges gondozása mellett, lábra kelt ismét a nehezen sebesült tűzoltó. Azon sem múlt, hogy a kórház lelkésze és a diakonisszák neki az üdvösségre való utat is meg ne mutassák. Felépülése utáni napokban, elment azon Biblia magyarázati istenitiszteletre, melyet a városi hittérítő a maga kerületében végzett. Husvét ideje lévén, magyarázta a hittérítő az Emmausba menő két tanítványról szóló igéket s mikor e helyet olvasta volna: „Avvagy nem gerjedez vala a mi szivünk, mikor velünk szólana ?“ — kérdé a jelenlévőket, vájjon hasonlót tapasztaltak-e már? Ekkor felkelt a tűzoltó és mondá, miképen előbb teste, azután lelke égett s utóbb megtért. Utóbb maga is önkéntes munkatársa lett a városi hittérítőknek. Elment a kórházakba, társalgóit a betegekkel. elbeszélte egyiknek vagy másiknak saját történetét és kérte őket, hogy idejekorán térjenek az Úrhoz. Befejezésül pedig tett egy vallásos iratot az ágytakaróra és ezáltal sokakra nézve áldott emberré lett. A vallásos iratokat, a városi hittérítőtől szerezte meg magának, valahányszor a kórházba ment.

— 429 ----