Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
4o megtanulta azt, hogy a búzát az Isten adta, s hogy az aratásra is az Isten segít meg, és hogy ezért az Istennek kell adnunk hálát. Ennek végeztével újból összegyűltek, és rövid ima után egyet énekeltek és azzal, éppen egy órai idő után, szép rendben eltávoztak. így telt el az első Vasárnap. A második ehhez hasonló volt, de már akkor délelőtt is sokkal többen voltak a templomban az ifjak közül. Délután az egész templom meg volt telve. Minden az előbbi rendben és módon történt. És igy folytatódik még ma is. Most közelebbről mindenik tanítónak egy Bibliát kellett küldenem, hogy ezután abból is olvassanak. Alig lehet elhinni, hogy mennyire megváltozott e rövid idő alatt is az egész falu népe! Minden szülő kötelességének érezte és Ígéretét adta, hogy gyermekeit a templomba felfogja küldeni, vagy majd ha hideg lesz, az iskola-terembe. Most már Vasárnap délelőtt is van mit miveljenek, mert vagy a Bibliát, vagy a „Vasárnapot“ olvassák egymásnak s sokszor még a szülők is oly örömmel hallgatják. De hát a délutáni imüatság elmarad-e már? Nem! Ez kitelik az időből, sőt most még tán jobb kedvvel is játszadoznak, s bizonyosan szebb dolgokról beszélnek játék közben, mint eddig. Arról is megvagyok győződve, hogy ezután nem kell szolgabiróhoz fordulni a vasárnapi munka beszüntetéséért még nyáron sem. Lám kedves olvasó, milyen egyszerű módja van a Vasárnap helyes eltöltésének! A heti teendőket elvégeztük, Vasárnap nem dolgoztunk, kellemesen mulattunk, pedig korcsmába, sem jártunk, és sokat tanultunk, pedig semmi nagy költekezést nem csináltunk. Elértük azt a czélt, hogy szivünk és lelkünk nemésüljön, és ma inkább szeretjük egymást és Istent, mint ezelőtt bármikor is. Megvagyok győződve arról, hogy ez az egyszerű, de oly magasztos eredményű dolog, bárhol is végrehajtható. A lelkész vagy tanító, mindig megteszi azt a szívességet, hogy segítse azokat, a kiknek kedvök van a Vasárnapot kellemesen és hasznosan tölteni el.
