Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-04 / 35-36. szám
— 420 — Mit e nép hisz és vall, fogja, Tévelygésnek lenni mondja, S büszke hangon hí föl akárkit Megczáfolni majd, a mit állít. S a szó házról-házra mégyen Vele kétség, vele szégyen. Egy a kérdés minden szájon : Lesz-e a ki síkra szálljon, A ki magát Istenre bízva, Most e csapást eligazítsa? Terád néznek titkon s nyilván Vásárhelyi M a t k ó I s t v á n , Sikra szállni te is félsz-e, Te az Ur szentelt vitéze ? lm retteg a n>áj, légy te bátor S állj őrt mellette, régi pásztor! S lelkét már égni érezi, Derekát már övedezi, Olt magára nagy palástot, Készit harczoló szerszámot: Egyszerű Bibliát kezébe, Száz ragyogó eszmét eszébe. „lm itt vagyok hát ellened Megharczolok még ma veled, Ha tévelygés a mit hiszünk, Taníts jobbra s veled leszünk. És hogy ha benned nincs igazság Térjen reád szégyen s pironság.“ Sámbár pedig ezen szóra, Csak félvállról néz Matkóra; Hol ily könnyű a viadal Kis dicsőség a diadal . . . „Nem úgy Matkó — igy gúnyol végre Nem igy viszik a libát jégre! „Törvényházba jöszte velem, Szódra szódat ott emelem . . .
