Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-04 / 35-36. szám
425 — életüknek, mert úgy mondának, jobb hogy Istennek mintsem az embereknek kezükbe essünk! Bligh maga is betegen feküdt. Vigasztalá társait, pedig neki is vigasztalásra volt szüksége! Végre 178g. junius hó 12-én reggeli g órakor elüttök feküdt Timor szigete. Bádgyadt örömmel, minő az őszi napsugár, emelték most föl lankadt kezeiket Istenhez, s oly buzgó imádságot rebegtek hozzá, melyet leírni s kifejezni nem lehet; ilyet csak az érezhet, ki valaha hosszú, és keserves szenvedésből, a kínok és nyomorok örvényéből reménységén kívül egyszerre kimenekült. A hollandi kormányzó, Kupangban nevű, igen megilletődve és barátságosan fogadta őket. Egészségük helyre állását az öröm is sietteté. Innen a kormányzó segedelmével 1790 márczius hónapban Angolországba jutának. Az ángol kormány csakugyan kiküldött egy hadihajót a gonosz pártütők elfogására s a kik még Tahitiban maradtak, elfogatván, hajóra rakattak s hazavitetvén, többnyire halálra Ítéltettek. A Pitka- irnban letelepedettek elhaltak, a nélkül, hogy valaha az ángol kormány büntető keze utolérhette volna őket. A mai pitkairni lakosság közt 190 lélek ezeknek utódja, a többi pedig beköltözött. Yesztett por. — Igaz történőt. — Felsőbányára hogy juta Sámbár Mátyás jézsuita, Legott szállá a hir szárnya, Hogy vészéi) ben forog Bánya, És igazán megfélemlének Lengcteg ifjak s jámbor vének. 0 az, kinek szóló ajka Ellenségét dönti bajba. M<_rt előtte meg nem állhat Magát védni lelkes állat .... Tiporva, győzve szóval, észszel, Jár a hazában szerte-szélyel. Most is alig hogy megpihen, Vitát keres egyszeriben:
