Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-04 / 35-36. szám
422 nem biztonságban is hitték itt magukat, mert látták hogy rósz partja miatt senki se férhet hozzá. A hajót elégették, hogy közülök senki el ne szökhessek. E kis sziget földjét egymás közt felosztván, falut építettek, a Tahitiból hozott s Nyugótindiába szánt gyümölcsfákat elültették. De a jószívű tahitiakkal, kiket magukkal ide csaltak : igen hálátlanul bántak. A földből egy talpalatnyit se adtak nekik, sőt végre egészen cselédeikké, rabszolgáikká tevék őket. De a lázongó hajóslegények egyik bűn után a másikat követték el. A tahitiak nejeit ravaszul elragadozták, e miatt több Ízben köztük iszonyú háborúság s vérontás támadt, melyben végre a tahitiak leölettek, az ángolok is nagyrészben elhulltak, s io év lefolyása után az összes ángol férfiakból nem maradt több Adáms Jánosnál. Kísérői közül egy Young Midshipman nevű jobb nevelésű ifjú ember halt meg csak természetes halállal. Adáms, ki tehetséges ember, de minden oktatás nélkül felnőtt matrócz volt, ettől a Youngtól megtanult olvasni egy megmentett bibliából és ágendából. Adáms most a lázongás, istentelenség, vérontás borzasztó következményeit elgondolván, igen megszomorodott lelkében s föltevé, hogy megtér bűneiből Istenhez, a hátrahagyott özvegyeket és árvákat is annak félelmében oktatja és neveli, naponként reggeli és esteli imádkozást, Vasárnap buzgó istenitiszteletet tart velők. Fogadását meg is állotta. O volt a kis gyülekezet atyja és tanítója, mely szeretettel és tisztelettel csüngött rajta, s nagy odaadással engedé magát általa vezettetni. Midőn később különféle ángol hajók felkeresték a szigetet, nem győzték magasztalni azt az. áldott hatást, melylyei Isten az. öreg tengerész működését koronázta. „Nagy örömmel tapasztaltam — igy ir V a 1 de grave kapitány 1820-ban, — a pitkairni szigetlakók egyszerű keresztyénségét. Valóban azok semmi hamisságot és tettetést nem ismernek. Kunyhóik nyitvaállnak mindenek előtt s étkezéseiknél mindenki szívesen látott vendég. Mielőtt az. evéshez fognak, mindnyájan felállnak, imádkoznak, szemeiket égre emelik, eg)' közülök egy rövid asztali imát mond, inig a többiek mindnyájan rámondják az _Ámen-“t. Ha valaki az ebéd kezdetén lép be hozzájuk: akkor mindnyájan megszűnnek az evéstől, inig az ujonan érkezett elmondta a maga imáját, és erre is rámondjak az „Ámen-”t. — A Vasárnapot kizárólag imával, az Isten igéjének olvasásával és a feletti elmélkedéssel töltik
