Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-04 / 35-36. szám

— 4t» által az egyházi fegyelem és szervezet megállapítása; a külön­féle iskolák és könyvnyomdák, az ujabbkori műveltség, nem­zeti jólét és szabadság megmérhetlen fontosságú alapjai. Magá­nak Méliusznak 31 -féle munkája került ki a nyomdából, melye­ket itten nincs tér elősorolni és ösmertetni; de a melyek közül egyik másikról alkalmilag még is fogunk szólani. Ah, de csak az unitáriusok iránt ne lett volna oly túl­buzgó és türelmetlen, mondják talán sokan!? I)e mások (köz­tük Révész Imre) éppen határozottan állítják, hogy Méliusznak és bajnok társainak éppen egyik rendkívül nagyérdeme az, hogy az unitárius áramlatnak határozottan ellene állottak ; mert ez által ők is — mint Kálvin Genfben, — megmentették a reformácziót a dicstelen önmegsemmisülés és nyomorult felosz­lás veszélyétől. — Az ál lám élet nagy fontosságú szempont­jából is kérdésbe tehetjük, hogy vájjon, ha a magyar nemzet többsége unitáriussá lett volna: nem lett volna-e a magyar nemzetiség, a magyar alkotmány és állami önállóság semmivé századokra, vagy talán örökre? — A történelem igennel felel e kérdésre. Az erdélyi fejedelemség bukásával (a XVII. század végén) jézsuitáktól vezetett bosszút lihegő hatalom-kezelőknek szeme előtt csak is egy római katholikus és egységes császári birodalom eszménye lebegett. A jézsuiták már a Bocskay fölkelése idején, arra izgatták a külföldet, hogy a magyarokat ne segítse; de sőt nyomja el, mert azok szenthá­romság tagadók. Ezért tiltakoztak e rágalom ellen hitbeli őseink 1606. jun. 16-án Kassán, kijelentvén: hogy ők nem unitáriusok, hanem reformátusok, kik a helvécziai vallástételt is (1567.) nyil­ván és törvényesen elfogadták. — Ez ünnepélyes nyilatkozat­nak meg is lön a maga sikere. A külföld protestáns népei és fejedelmei, eleitől fogva kitűnő részvéttel viseltettek a magyar protestáns egyház sorsa iránt; nem csak azért, mert unitárius jellemű és szellemű állam és államfő (fejedelem) nem létezett, hanem azért is: mert az európai, sőt az amerikai közszellem, kormányok és komoly irodalom, az unitárizmus ellen, méltán-e avvagy méltatlanul, de bizonynyal a hidegség és részvétlenség bizonyos nemével viseltettek. Midőn tehát Méliuszt, mint a kál- vinizmusnak, az unitárius áramlatok ellen egyik hatalmas meg- védöjét emlegetjük: ne feledjük el, hogy ő mint ilyen is, kitűnő szolgálatot tett a magyar nemzetiségnek s hazánk alkotmá­nyos szabadságának és önállóságánkk. Méliusz — e magyar Kálvin — meghalt 1572. tlegz. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents