Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

A király, e fölötti meglepetésében, csodálkozva ig*y szólott: ..(lehát ily anyagi jólét mellett nem vagy vele kénytelen, mért űzöd ezt a csúnya, bűzös mesterséget ?“

„Abból az egyszerű okból felség" mond a timár, mert mind azt a szépet, a mit házamban lát, ezzel a csúnya, bűzös mesterséggel szereztem s ha felhagynék vele: bizonyára megszűnnék anyagi jólétem is.

„Igazad van derék timár-mester, éljen az ipar, mely a jólét forrása és ezüstpoharat hoz az asztalra!"

Öt száz év múlt el ugyan már azóta, midőn ez a király és timár közti párbeszéd lefolyt, haladtunk is az óta sokat előre a polgáriasodás terén; hogy is ne ? Hiszen ötszáz esztendő nagy idő a magyar nemzet történetében is! Azóta sok történt; fejlődött a tudomány, művészet, gyarapodott a földmivelés s hathatós lendületet vett az ipar egyes ágainak művelése. Nem is épen valami nagyon régi esemény hazánkban a jobbágyság felszabaditása, minek következtében nemzetünk egy nagy zömének visszaadatott vele született emberi joga és szabadsága, lerontatott az a válasz-fal, a mely magyar nemzetünk millióit elkülönítette nemzetünk egy másik kisebb részétől.

Úgy hogy, hála Isten általában elmondhatjuk, hogy ma már nálunk Magyarországon úgynevezett lenézett, megvetett osztálya nincs a társadalomnak. Akadnak ugyan most is egyes különczök, a kik becsmérlik és ócsárolják más embertársaiknak élet vagy kenyérkereset módját, annyira, hogy vannak a kisebb jövedelemmel biró hivatalnokok között némelyek, a kik fiaikat semmi esetre sem vagy csak nagyon kivételesen adják ipar-pályára; mert hát ez szerintük a család tekintélyét sértené és a család nemes büszkeségén csorbát ütne s inkább örülnek annak, ha valami 4oo vagy 500 frtnyi évi fizetéssel járó Írnokká tehetik, a mi még hozzá nem is biztos kenyér; mert hát a következő választás alkalmával könnyen kicseppenhetik hivatalából. Hanem az urhatnámság sokat tesz, a czél csak az, hogy a kedves fiúból „téns“ ur legyen, majd keresnek azután számára egy kisasszonyt, a ki majd a „tekintetes“ vagy a „nagyságos“ czimeket bitorolja.

Túlzás ez semmi más. Kórtünet. Czim kenyér nélkül; ábránd, melynek ellentmond a rideg valóság. Valóságos fönn az ernyő, nincsen kas.

Ezen kórtünet jelentkezéseit azonban maguk az iparosok között is tapasztalhatjuk; a mennyiben látjuk azt, hogy néme-