Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

— 4o3

„Szegény pók" sóhajtott fel a király, „neked olyan sorsod van, mint nekem.“ — De íme a pók nem veszti el türelmét, nem hagyja abba a munkát, ismét felkapaszkodik és — tizenharmadszor valahára sikerül neki feljutni a gerendára.

Mint egy villám, úgy futotta végig Bruce Róbert lelkét egy gondolat. Felugrott szalma ágyáról, és igy kiáltott fel: ..Hogyan, hát egy pók megszégyenítsen engemet?! () tizenharmadszor legyőzte az akadályt, mely gátolta czélja elérésében ; legyőzte igen és pedig azért, mert nem csüggedt el, mert kitartó volt a fáradságos munkában, hát én nem vagyok kü- lömb mint ez az állat, mért ne segitne engem is Isten győzelemre, ha bízom benne és nem csüggedek el?“

A mint mondta, úgy cselekedett.

Istenben helyezett szent bizalommal megerösité bátorságát, titkon összegyüjté a még hozzá hű maradt, de kicsinyre olvadt seregét, beléjök Öntvén hivő lelkületét, - a tizenharmadik vitézül megharczolt harczban övé lett a győzelem és ismét elfoglald trónját.

De jegyezzük meg, hogy nem csak ez a király tanulhatott a kis póktól. Tanulhatnak bizony ma is; mert tapasztalásból tudjuk azt, hogy kevés ember között is akad egy néhány, a kik nélkülözik a kis póknak szorgalmát és kitartását munkájukban. Ha valamibe belekapnak, hát azt akarják, hogy „hü bele Balázs“ módjára mindjárt meg legyen s ha azután még sem lesz meg — a mi igen természetes, — akkor elveszítik kedvüket s többször meg sem kisértik elkezdeni azt, a mi egyszer nem sikerült.

Nem kisértik meg másodszor sem, annál kevésbé harmadszor, hát még tizenharmadszor? No ugyan erről szó sem lehet; hanem az mondják s ezzel mintegy megakarják magukat nyugtatni, — hogy egyszer megpróbáltam, és nem sikerült, minek vesződném vele másodszor, harmadszor, vagy tudja Isten hányadszor, az Isten maga sem akarja, a nélkül pedig" hiába való volna az én akaratom.

De nem oknélkiil találták fel ám azt a magyar közmondást, hogy'; „segits magadon, az Isten is megsegít.“ Mert segít ugyan az Isten, de csak azt segíti, a ki maga is komolyan akarja s azt tettel bizonyítja be. Üdvözíteni akar bennünket az Isten, de csak akkor, ha mi is üdvözölni akarunk. Jézus is mindenek előtt azt kérdezte az evangyéliomi beteg embertől: „Akarsz-e meggyógyulni ?"