Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-05-07 / 31-32. szám
3§2 — seggel, mely körülvette őt s szép csendesen oda ment egy legközelebbi kúthoz, megmosá bepiszkolt kezeit és ruháját s vig szivvel ment haza azzal a fogadással, hogy ezután jobban fog gyűrűjére vigyázni. Eddig ci történet. Mi meg folytassuk tovább; mert hát van ám ennek a kis történetnek folytatása is, a mi még érdekesebb, mint az, a mit eddig mondottunk. Van értékesebb is a földön a gyémánt gyűrűnél. S ezek azon szerencsétlen embertársaink, a kik mélyen alásülyedtek a bűn ronda posványába. Mentsük meg ezeket. Jézus ezt mondja : „Az ember fia azért jött, hogy megtartsa azt, a mi elveszett vala.“ Kövessük tehát az ő példáját; mert ha megtéríthetünk egy bűnös lelket, a fölött nagyobb öröm van az égben, mint kilenczven kilencz igaz fölött. Mért rettennénk vissza tehát egy kis fáradságtól, mikor reményünk van egy halhatatlan lélek megmentésére? Azzal, hogy mást bizunk meg a mentéssel, még nem tettünk eleget, de még azzal sem ám, ha pénzt adunk — adjunk bár sokat is; — hanem tettre fel, lássunk hozzá magunk is, a mentés munkáját ne resteljük személyesen is végezni, s akkor a mit keresünk : azt megtaláljuk. A legjobb mesterség. Szomorú sorsa volt az ev. egyháznak 1855-ben Pfalz tartományban. Elvoltak készülve az evangélikusok derék fejedelmökkel arra, hogy örökre el kell hagyni kedves hazájukat. Egyszer maga köré gyüjté a jó fejedelem a vele élni és halni kész hű alattvalóit s ilyen kérdést intézett hozzájok : Híveim, legyünk készen a legvégsőre, hogy száműzetünk tűzhelyünktől. Vessünk tehát számot magunkkal, hogyan tarthatjuk fenn magunkat száműzetésünkben? Tanultatok-e valami mesterséget is, a mit majd ott folytathatnátok ? Az egyik azt mondja : én tudok hálót fonni; a másik: én tudok halászni, stb. Feltűnt azonban a fejedelemnek, hogy egy közülük csendesen ül és nem szól semmit a kérdésre. Végre külön intézi hozzá a fejedelem a kérdést. Hát te mit tudsz édes fiam? Kegyelmes uram én tudok imádkozni, ezzel a mesterséggel azt akarom elérni, hogy a többiek ne legyenek kénytelenek az ő mesterségüket gyakorolni. Fejedelem: 1 Igen, ezt a mesterséget gyakoroljuk mindenek előtt, mert ez a legjobb. És ott maradt országában, népével és gyakorolta az imádságot boldog kimúlásáig,
