Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-07 / 31-32. szám

Idvességekhez, kik nem látnak akkor,

Mig jól rakva nem volt a menynyei kar.

De vedd elő régenten mit fogadtál Keresztvíznél Istennek mit feleltél,

Bűneidből mikoron kitisztultál,

Jámborságra mikoron te esküdtél.

Esküvésed lássad, hogy meg ne rontsad,

Ez egy hited, lássad, hogy meg ne fojtsad, Jámborsággal mindenkor kijelentsed,

És jó fának jó gyümölcsét teremjed.

Vennéd eszedbe ember temagadat,

Hagynád el már fajtalan bűneidet,

Tanulnád az Istennek igazságát,

Atyádfiához való szerelmedet.

Azt lásd meg csak mit Isten tőled kivánt Az egy hitet és igaz szeretetet,

Atyádfiához való szerelmedet,

Mert csak e kettő a nagy parancsolat.

Jaj azoknak, kik szinnel keresztyének,

Sem urak, sem papok ki nem vétetnek,

Sem parasztok sem semmi szerzetesek,

Kik tisztekben híven elő nem mennek.

Fohászkodjunk immár mi csak Istenhez,

Krisztus által mi egy reménységünkhez,

Oltalmazza nyomorult országunkat,

Idvességre viselje mi utunkat.“

3) Hosztér János, családi nevén Gras, született Brassóban 1498. Tanulmányait a lengyel Krakkóban, Wittenberg- és Baselben bevégezvén s a könyvnyomtatást is megtanulván, visszatért hazájába s i53i. Brassóban telepedett meg. Előbb csak saját lakásán tanított, majd nyomdát állított' s azon a Luther müveit, sőt az ágostai hitvallástételt is lenyomatta, aztán a (ilatz Mátyás és Wágner Bálint közreműködésével kiadta a reformáczióról szóló könyvecskét (Libellus re* formátionis) — melyről Luther i543. dicsérőleg emlékezett. Majd papirgyárt és könyvtárt alapított s 1542-ben felállittatta a brassói tanácscsal-- a máig is fenn álló — középiskolát, 1544*