Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-05-07 / 31-32. szám
— 364 A menny felél Krisztus Urunk bevégezve a földi pályát, elhintve a tanítványok szivébe az evangyéliom örök magvait, melyek később a Szentlélek fuvalma alatt felnövelkedtek s a lélek erejévé és hatalmává izmosodtak: fényes felhők szárnyain az égbe emelkedett, hogy elvegye a földi nemes küzdelmek jutalmát, megnyugodjék örökkétartó dicsőségében s megnyissa nekünk a föld vándorainak a mennyet, hova az élet küzdelmei közül vágyva vágyakozunk, hogy egykor megpihenhessünk. Ember,, keresztyén, kit talán a földi dolgok a földhöz kötnek, emeld fel ma szemeidet, tekints a menny felé, ott van a te örökös hazád, hová az ut e földön és földről az Istenbe vetett hit, bizalom, Krisztus követése, a becsületesen folytatott élet. Oh, mily boldog az ember, ki az élet különféle körülményei, öröme, bánata, méltatlan kereszt fájdalom viselése közt is úgy él, mint Krisztus tanítványa ; kit, mint az ő dicsőséges Urát és fejedelmét, a nemes pályafutás terhei közt, a mennyei révpart, ama dicsőséges helyre való vágyakozás lelkesít. A földi bajok, a méltatlan szenvedések és csapások elenyésznek azon fény és boldogság mellett, mely hitünk szerint, Krisztus után, a megnyilatkozott egekben, reánk várakozik! Oh, igyekezzünk azért már e földön a menny felé! Kövessük Idvezitőnket; azon indulat, azon hit, Istenben vetett bizalom, emberbaráti szeretet, Isten által reánk bízott kötelességeinkhez való hűség legyen tnibennünk, mely Ő benne volt, s mely Üt megdicsőitette. E földi tartózkodásunk, küzdelmünk, örömünk, bánatunk csak egy ideig tart, elmegyünk mindnyájan atyáink után. Ok úgy éltek, hogy a mennybe jussanak, menjünk az ő szent nyomdokaikon, úgy küzdjünk és úgy fussunk, hogy Jézusunkhoz jussunk 1 CZELDER MÁRTON. A magyar egyház. A legrégibb időktől máig. X. A nevezetesebb reform átofok. i) Erdősi János, született Szatmármegyében, SzinérVáralján a XV, tzázad végén. Tanult a hazában, majd
