Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

Por vagyok bizony nyal, majd azzá is lészek. Mint a füst és pára innét elenyészek. Rothadandó testet magamról letészek, De majd rothadatlant Istenemtől vészek, Raká sra gyűjteni nagyon iparkodó, S a mennyeiekről nem is gondolkodó Porféreg emberek! az Ur kér titeket, Gyüjtsetek mennyei s állandó kincseket! Senkinek nincsen itt örökös hazája, Mindenek elmúlnak bár ki-ki vizsgálja, Oda siessünk hát hol örökké élünk, A hol az Ur Jézus lesz szüntelen vélünk. Társalkodj a jókkal és a szelídekkel, A tiszta életű kegyes emberekkel. Ne tarts a hitetlen kevély emberekkel Mert megtér az Isten végtére ezekkel. Urat a szegénynyel bizonnyal az halál, Eles kaszájával egyre-másra kaszál. Minden rejtek helyen mindenre rátalál, Ez által holt lészesz, ki életben valál. Zörgess megnyittatik, kérj és megadatik, Légy hiv igy korona számodra tartatik. Melyet az Ur Jézus fejedre feltészen. Utolsó Ítélet a mikoron lészen. Jegyesem a Jézus, én az Övé vagyok, Érte mindeneket megvetek elhagyok. Hiszem, hogy érettem Ö megfeszittetett, Ez hittel elnyerem az örökéletet. Viz-özön immár volt már tűz-özön lészen, A mely elborítja e földet egészen. Mindenektől az Ur szoros számot vészen, Ne éld hát éltedet ember oly merészen! Közli: SZENTPÉTERI SÁMUEL.*) — 3o8 — *) Ez igen érdekes régiség a következő sorok kiscrotcbeu küldetett be hozzánk: „Tudós búváraink nagy buzgalommal gyűjtik a magyar hege-

Next

/
Thumbnails
Contents