Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-26 / 25-26. szám
300 — volna megnézni —- hogyan akasztották fel volt barátait a gyújtásért, kik nem engedtek a tanácsnak. — No édes öcsém! ítélj most már higgadtan a történtek után: nem volt e nekem elég' okom aggódni miattad, mikor megtudtam, hogy te is azon rósz társasághoz tartoztál, mely most lépre került? Ki áll jót érte, hogy ha én magad vizelete ellen ki nem kelek, nem vagy most te is a börtön vagy akasztófa virága? Azt bizony méltán lehetett várni oly gonosz társakkal való szövetkezés után! — Lásd öcsém! a gyermekek sokszor zokon veszik, ha szüleik, vagy rokonaik intik, feddik, dorgálják a gonosz társaságok miatt! De a szülék, rokonok jobban belátnak a dolgok mélyére, jobban tudják, hogy a bűn bölcsőjében nőtt virágok mérgesek; tudják a rósz társaságok szomorú következményeit: ezért zajongnak gyermekeik, rokonaik ellen, hogy azokat a veszélytől megmentsék. — Úgy hiszem, a szemed előtt lezajlott esemény meggyőz szavaim igazságáról, s egyszersmind, ha volna még szivedben oly.érzés mely vonz a bűn bölcsejéhez: a láttottak teljesen kiirtják azt. — Tarsci meg egész életedben a bölcs ezen mondását: ..a ki jár a bölcsekkel, bölcsebb lészen ; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, gonoszabb lészen. Jánost még életében senki sem látta úgy elérzékenyülve mint bátyja beszéde alatt; sirt keservesen, s szive fájdalmában fogadta fel, hogy soha sem tér többé a bűn útjára. — Jól mondta édes bátyám! hogy a rósz társaság a ..bűn bölcseje" s abban nevelik a bűnt nagyra: a történtek beigazolták szavait. Ismertem barátaim szivér/elmeit: olyanok voltak valóban. Azért hajtottam a jó tanácsra: mert elgondoltam, hogy a ki oly mély emberismerettel bir : látja a szomorú következményt is, melyre a bünbarlangokbani járás vezet. Ismét elérzékenyült János, és könnyek közt csókolván bátyja kezeit, ily köszönetét rebegett: ..köszönöm, ezerszer köszönöm, édes bátyám jó tanácsát, az Isten áldja meg érte! — Örülök édes öcsém elhatározásodnak. Tartsd meg fogadásodat, s jól lészen dolgod. Ne járj pusztán a magad eszén: engedj a jó tanácsnak . . . És Jánosból jó keresztyén, istenfélő ember, jó gazda, hűséges férj, szerető apa lett, ki gyermekeit isteni félelemben nevelvén, hasznos tagjaivá tette az egyháznak s társadalomnak,
