Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

•30.3 —

— Öcsém ! meg- nem késő letérni az útról melyen önvesztedre idáig- mentél. Még az az erkölcsi szennyfólt, mely idáig reád ragadt: lekopik rólad, s lesz jó hired, neved, becsületed, de ha tovább mégy a kezdett utón, veszély örvényébe jutsz.

János figyelemmel hallgatta éltes bátyja beszédét, s hol halvány lelt, hol pir futotta el arczát, mikor a szépen ejtett szemrehányás mellett az aggodalmas lélek jó tanácsát hallotta. Benső küzdelmét elárulta egész valója. Mély godolkozás, lelki tépelődés a múltak felett, egészen leverte erejét, s mint ki szégyen kövön ül nem merte könnyes szemeit felemelni, s némán szótlanul hagyta el bátyját, ki minden mozdulatát őrszemmel kisérte.

Eljött a Vasárnap. Táncz napja volt. János elment a tánezra, mulatott, de jókor este haza ment s lefeküdt, s többé nem lehetett látni a bünbarlangokban.

Beálltak a téli unalmas esték. János nem távozott hazulról. Vagy motól lázott, vagy kosarat kötött, vagy a Bibliából olvasgatott váltva a többiekkel, s aztán aludni ment.

A barátok sokszor összegyűltek már. szokott mulatságuk folytatására; de csodálkozásukra, János még mindig hiányzott közülök.

— Barátim! ez különös szólott Csáki Márton, hogy János még mindig elmarad. O volt társaságunk lelke, és se szólt, se beszélt; itt hagyott bennünket.

— Ne bántsd, gunyolódék Laczkó Elek: nén jének sok kendere termett, még azt megfonni nem segíti, nem jöhet ki a házból.

— Nem találtad el pajtás! kiáltott Bazsó István: bátyja szentté akarja tenni, s minden este czérnával köti az asztal lábhoz, és az öreg Bibliából olvastat vele.

— Bizony barátim! szólott Nyúlás Balázs, azt hiszi az öreg Both, hogy mi itt követ fujunk mint a kígyókról mondják, azért nem ereszti öcscsét közibünk. Már pedig szó a mi szó: egy pohár bor nem a világ; azt bizony ő kegyelme is megissza; még is öcscsétől megirigyelte. Bizony nekem nem kell az ő tanácsa, csak éljen vele.

Hasztalan gúnyolódtak a barátok, Jánost egész téli estéken nem látták. Neki törődött az otthonos életnek, munkálkodott. Nem is gondolt a csavargásra; sőt ha a múltakra visszaemlékezett: borzadás futott végig tagjain. Valóságos élvezetet talált a családikörben.