Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

300

gyermekével együtt elragadta, s csak a három éves Jánoska maradt egyedül, mint pusztai fa, melyet minden oldalról ér a a vihar keze.

Sajnos az egyedüliség oly korban, melyben a gyermek, nem igen érzi még a veszteség súlyát, s várja, hogy szülei haza jőnek. Sir, jajgat egy ideig; de a hasztalan várásban elhaladt idő lassankint elmossa a szülék emlékét a még gyöng'e lélekben. *

Anyagi tekintetben szerencse gyermeke volt Jánoska; mert két háztelek, szőlő, kert, számos igabarom, s mindennemű gazdasági eszköz maradt reá; de nem volt szülei kéz, mely szerető hévvel ölelje szivéhez, s életszükségeiről önfeláldozó- lag gondoskodjék. Árva lett apa, anya nélkül, az emberi részvétre szorítva.

Tagadhatlan, mikor legnagyobb a szükség: akkor áll hozzánk legközelébb a gondviselő Isten. Közel volt Jánoskához is. Gondviselőt rendelt néki meghalt apja testvér-bátyjában.

Both István nagyon jól tudta, hogy a ki Krisztus kicsinyei közzül egynek gondját viseli, Krisztussal tesz jól. Kö- nyekre lágyult ö mikor öcscse szerencsétlenségét megtudta, s az utczán síró gyermeket karjaira vevén, házához vitte és siránkozó feleségének ezen szavakkal adta által: itt van a kis gyermek. Egyedül maradt a családból: légy édes anyja, neveld a mi gyermekeinkkel, én édes apja leszek!

Both István jómódú, munkás, szorgalmas, jámbor, Istenfélő ember volt, ki családjában jó példával ment elő. Háza esténként templommá változott, melyben a családtagok lelke buzgó imádság szárnyain emelkedett Istenhez.

Ezen családban Jánoska sorsa a legjobb részre esett; mert a négy testvérgyermekkel jól neveltetett. Sára asszony szerette, mint a maga gyermekeit, s Both István semmit el nem mulasztott mi a gyermek szellemi és anyagi jólétére megkivántatott.

Mikor eljött Jánoska iskoláztatásának ideje: gyermekeivel együtt iskolába vitte, s szorgosan felvigyázott, hogy erkölcsös, vallásos, Istenfélő ember váljék belőle.

Jánoska vidor, eleven kedélyű, erős, egészséges, okos gyermek volt. Öröme telt benne rokokon’ainak ; mert jó, engedelmes, mindenkit becsülő, kötelességeit pontosan teljesitő gyermek volt.

Mikor 16 évét betöltötte, már teljesen kifejlett ifjú volt. lekete göndör haja, piros arcza, deli testalkata nem egy legény