Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

Mit sein gondolnak a szent Pál leczkéjével,

A Galatákhoz irt levél értelmével,

Hol a nagy Apostol azt nyilván javalja Mindenkinek, hogy önmagát meg ne csalja.

Tisztelje azokat okosok módjára,

A kik tanítják az idvesség útjára.

Végre e leczkébe az magyaráztatik,

Hogy az Isten soha meg nem csúfoltatik,

Mert a bölcs közmondás mindig igaz marad:

Ki milyen magot vet, olyanformát arat.

BACSÓ LÁSZLÓ.

Állítsunk kisdedővcdákat.

Hányszor hallunk és olvasunk az újságokból nagy szerencsétlenségekről, melyeket a magukra hagyott kis gyermekek okoznak önmaguknak, szüleiknek s más embereknek! A szive facsarodik össze az embernek, midőn olvai sa, hogy a bölcsőben alvó kisdedekre bement egy sertés, és szétszaggatta az ártatlan csecsemőt. — Más helyen a szülék rajok zárták a gyermekekre a ház ajtaját, s mikor visszatértek munkájokból, házok leégve s a kicsinyeket a romok között összeszenesed ve találták. Bizonyosan játszottak a gyermekek, tüzet raktak a szobában s életükkel fizettek meg a játékért.

De hány ilyen eset adja elő magát, a mit nem is tudunk. A magukra hagyott gyermekek miatt soha nem lehet nyugodt a szüle, — ők elmennek munkára, nem vihetik el magukkal kicsinyeiket, rábízzák a legnagyobbikra a kisebbeket, vagy a szomszéd asszonyra.... S egyiknek kitörik keze vagy lába, másik beleesik valami árokba, vizes gödörbe s lesz belőle holtig nyomorék.

A nagy városokben már segítve van a szülékén e tekintetben, vannak bölcsődék, azaz olyan intézetek, hova az édes anya beadja reggel kis gyermekét s estig nyugodt lélekkel mehet dolga után, mert tudja, hogy kisdede a legjobb helyen van. Vannak az intézetben dajkák, kik a kicsinyeket ápolják, étetik, tisztán tartják s napestig gondozzák. Vajon nem lehetne-é ilyenforma intézetet nyitni minden községben ? hiszen