Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-26 / 21-22. szám
2Ó0 ---én dolgoztam türelemmel megfeszített erővel. A munkát már nem csak magáért szerettem, nemcsak azért a mivel jutalmazott, hanem azért is hogy felejtsem mellette s általa valahára azt, hogy egyedül vagyok. Olykor éreztem, hogy lankadok : megválók fáradva. Enyhülést, uj erőt akartam szerezni magamnak, lelkemnek, s a társas élet terén kiválasztám a helyet, hol vártak, és fogadtak. Komoly derék férfiak, vidám nyájas családtagok között sem tudtam feledni, hogy egyedül vagyok. Szavuk nem szólt szivemhez, gondolatviláguk idegen volt lelkemnek, eszméim vágyaim hidegen hagyták őket a különben nyájas idegeneket. Elhagyatottságom érzete, terhessé sőt kínossá vált rám nézve. Végre . . . ! Egy Vasárnapon kis harang szava hangzott fülembe. Megremegtem, szivemig hatott az a hang. Oly édes, oly hívogató volt, mintha zengő nyelven érthetőleg mondta volna: ,.jöjjetek ide“ jertek „kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve“ itt nyugalmat találtok. . . jertek, jöjjetek! Megindultam a hivó hang után. Egy kis kápolnához vezetett az, beléptem. Nyájas öreg ur adott helyett szives előzékenységgel maga mellett, egy ifjú énekes könyvet tett elém. Ah! mintha minden mosolygott volna körültem, e komoly helyen, ez ünnepélyes csöndben, midőn az orgona zengő zokogó kíséretében testvér ajkak hitrokonok énekébe remegő hangon vegyült! ..Jézus én bizalmam!“ Tudtam és boldogan éreztem, hogy „Istenhez közel- getnem énnekem, felette igen jó.“ Vidám lettem, erőt nyertem, megbátorodtam; hiszen már nem voltam egyedül. * * Egy barátom beszélte el nekem ez egyszerű történetet. Tanuljuk meg belőle, hogy az élet utján nmgfáradott, az elhagyatott, a szenvedő, nyugalmat, biztatást, üdülést talál azon a helyen, mely „Istennek háza és a mennyországnak kapuja.“ Vasárnap van! . . . Emberek! keresztjének! a harang szava hiv : jöjjetek ! NAGY IMRE.
