Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
235 deka mellett, ámbár a többi cselédek öt kinevették. Reggel korán, mikor a többi cseléd még aludt, olvasott uj testamen- tomából. Ily módon jutott az igazi evangyéliomi. hitben más felekezeti nép közepette. Urasága szerette őt pontossága és hűségéért, csak egy nem volt kedvök szerint. Nem járt misére és kijelentette, miszerint ez nem fér össze lelkiismeretével. Mikor ezt az uriasszony megmondotta papjának, egy hires jezsuitának, az azt mondta, hogy e tárgyról beszélni fog a leánynyal. Cakhamar megtudta, hogy az uj testamentom olvasása folytán jutott a leány e meggyőződésre és felszólitotta őt, előbb jó szóval, azután irtózatos fenyegetésekkel, hogy e könyvet szolgáltassa ki neki. De minden fáradsága hasztalan volt; mert a leány könyvecskéjét nem adta át. A háziasszony gondolta tehát, hogy az állítólag káros könyvet más utón keritendi kezéhez. A leányka azonban gondosan őrizte azt, magával hordta és éjjel vánkossá alatt tartogatta. Mindazáltal mégis sikerült egy másik szolgálónak a könyvecskét alvó társa feje alól kivenni és a jezsuitának megégetés végett átadni. Képzelhető, milyen bús volt a leány, mikor kedves könyvecskéjét többé nem látta. De hát annyi mondatot tanult meg abból, hogy azokkal vigasztalhatta magát és reggel estve hite erősitésére valamit elővehetett emlékezetéből. E szentirási mondatok emlékezetből mondva, még hathatósabhaknak tűntek fel előtte. E közben azonban sok szomorúság köszöntött be a háznál. Az uraság nagy veszteségeket szenvedett s egy kedves gyermek is meghalt. Az uriasszony e miatt sokat sirt és gyászolt. Olvastattak ugyan miséket és égettek gyertyákat, de ez meg nem hozta nyugalmukat. A kis szolgáló som maradt részvét nélkül, asszonyával együtt sirt és imádkozott érte. Egyik nagyon szomou napon térdre borulva imádkozott szobájában és könyörgött vigasztalásért urasága számára; az úri nő ép akkor közel járt az ajtóhoz, hallgatódzott és meghatottan hallotta a leány imádságát, másnap reggel férjével együtt hallgatódzott az ajtónál és vigasztalást merítettek a leány imáiból, melyeknek egyes részletei, melybe szentirási Ígéreteket foglalt, különösen meghatók voltak reájok nézve. Megkérdezték azután alkalmilag a leányt, hogy honnan vette e szép szavakat. — Honnan? — azon uj testamentomból, melyet a páternek adtak. Ekkor gondolkodóba estek az urak, és még több más Szentirási mondat után tudakoztak. És igy mindent elkellett
