Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-02 / 1-2. szám
20 utóbb pap lett 1692-tól 1727-114' pedig" Halle városában volt- tanár és pap. Itt a hétnek bizonyos napján akkori szokás szerint — jöttek hozzá szegények gyermekeikkel együtt kére- getni s kikérdezvén, tapasztalta, hogy ezen kéregetőknek gyermekei felette tudatlanok. 1694-nek ujesztendejétől kezdve, tehát a kéregetőket s azok gyermekeit szobájába eresztette s az idősebbek jelenlétében kikérdezte a gyermekeket a kátéból. Hogy iskolába mehessenek, adott nekik egy hétre való tandijat. De ez nem használt. Vagy épen nem mentek a gyermekek iskolába, vagy ha mentek is, még sem tanultak jobban. Mit tegyen ? Franckénak igen csekély fizetése volt s mégis szeretett volna a szegények gyermekein segíteni. Akasztott tehát szobája falára egy perselyt és felibe irta János első levele 3. része, 17-ik versét: A kinek vagyon e világi gazdagsága és látandja az ő atyafiát valami nélkül szűkölködni és bezárandja az ő szivét az előtt, mi módon marad meg az Istennek szerelme abban ? És hozzáírta még 2. Kor. 9. 7. „A jókedvű adakozót szereti az Isten.“ Egy negyedév múlva 5 forintot tett e perselybe egy kegyes nő. Mikor Francke e pénz birtokában volt örvendező hittel mondá: „Ez kegyes adomány ezzel üdvösét kell alapítani; a szegények számára iskolát állítok.“ Még az nap vett 2 frt 5o kron könyveket és szerzett egy szegény diákot, ki a szegény gyermekeket naponta 2 órán tanitotta. Ez történt 1695-nek husvét táján. Francke tanuló szobája előszobájában folyt a tanítás. De a 27 gyermek legtöbbje vagy eladta a könyveket, vagy megtartotta ázokat s nem járt többé oskolába. Erre Francke uj könyveket vett s ezeket tanítás után visszatartotta. A szoba falára pedig akasztott egy perselyt a felírással: „A szegény gyermekek tanítására és az ahhoz való tanszerekre.“ Példabeszédek 19. 17. „Kölcsön ád az Urnák, a ki kegyelmesen ád a szegénynek és az ő jó téteményét megfizeti az Ur.“ A berakott pénzzel lehetett a tanítást folytatni, sőt hetenként 2 — 3-szor alamizsnát is adni a gyermekeknek, hogy szívesebben járjanak sikolába. Ez volt kezdete azon számos intézeteknek, melyek a szegények iskolája mellé fűződtek. Látva, hogy jól tanítanak Franckénál, polgárok is beadták gyermekeiket s fizettek tandijt. Nyáron a szomszéd házban eleinte egy, később egy másik szobát kellett bérelni. Berendeztek 2 osztályt, melyekben a szegények és polgárok gyermekei elkülönítve nyertek tanítást; későb külön osztályok
