Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-29 / 17-18. szám

210

Boldog évek igy repülnek felettük.

Alig veszik észre, hogy már mellettük Nagyra nőtt a legkisebbik gyermek is, Szárnya nö már nem sokára ennek is.

Ősi fészket elhagyják a gyermekek,

A szüléknek hű emléke jár velek.

Járnak kelnek szép virágos téreken — Mígnem saját fészkén kiki megpihen.

Nem sokára jönnek majd az unokák Felviditni a jó öreg „nagy apát.“

— Teljesülve minden álma igy leve Boldog párnak igy folyt le az élete.

Vén diófa nem áll már a ház előtt,

Ágaival nem fedi a háztetőt.

Lombjaitól megfosztotta a bánat —

Boldog párnak odatették fejfának.

BIKI KÁROLY.

A protestáns hitért meghalt király.

Elbeszélés a 80 éves háborúból.

Hideg novemberi szél zúgta körül a „Fekete oroszlán hoz czimzett vendéglőt Erfurtban; az ablakok rezegtek a vihartól, rémületes idő volt, Írták pedig akkor az 1632-dik esztendőt. Ámbár a termek, melyekben elbeszélésünk lefoly, — meglehetős kényelmesen vannak berendezve: mindennek daczára, csak a bánat és nyughatatlanság jeleit látjuk ülni az ar- czokon. Egy szép halvány arczu, fekete selyem ruhába öltözött nő jár fel s alá termében s a ki rá néz leolvashatja arczárói, hogy valami rendkívüli körülmény felizgatta lelke nyugalmát. Az ott kin tomboló elemek hatalma mintegy összhangzék kedély-hangulatával. Eleonora az ablakhoz lép, kék szemeit majd a sötét éjszakába szegezi, majd a felhőkkel borított égre tekint, melyen egyetlen csillagot sem volt képes felfedezni. Ez rósz jel, gondolta magában.

Az asztalhoz ült és ismét annak a nem régen érkezett levélnek olvasásához fogott, a melyet már oly szokszor elolvasott, de a mely mégis reá nézve mindig vigasztalás forrása vala.