Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
207 szerencsés az ember, mégis boldogtalan, ha szüntelen való versengések czivódások, — háborgások, nyugtalanságok között tölti az életet; ellenben: legyen bármily sorsban, legyen bármily szegényes helyzetben, mégis boldog, ha a jó feleség mellett csendes békében — megelégedésben élheti át az életet. A bölcs szavai szerint: Jobb a száraz ételnek egy falatja, mely- lyel vagyon csendesség; hogy nem a megnyúzott barmokkal teljes ház, melyben vagyon háborúság. Nem az a boldog házasság a hol a gazdagság — szépség megvan ugyan, de hiányzik a jóság és isteni félelem; hanem az, a hol ha a gazdagság ■—• szépség elmarad is, de a jó erkölcs és isteni félelem édessé, boldoggá, elégültté teszi az életet. Szép dolog, a hol a gazdagság szépség a jósággal van párosulva, ott kettőztetett a boldogság.' Legyen szabad fölemlítenem egy előttem ösmeretes ifjú tanítót, ki szegényes helyzetű, de magát jólértő s jó érzelmű ifjú, ki sok szenvedései s küzdelmei után, Istennek segedelme mellett tanítói állomást nyert. — Midőn elfoglalta tanítói állását, kis lakában egyedül magánosán boldogtalannak érezte magát, mert ha bár mindenekkel birt volna is, de hiányzott a hű segítő társ, a jó feleség, a gondos takarékos házi nő, elhatározó azért: hogy házas életre lép, vészén maga mellé, Istennek bölcs vezérlete után egy nőt, a ki éltének boldogítója, segítő társa lészen, midőn e határozatnál megállapodott, gondolatba mélyedve, elkezdte önkénytelenül dalolni : Házasságra vágyom: nem tudom Ki lesz feleségem, — angyalom! Melyik folyó partján találok Oly társat, milyenre én vágyok?! „ . . . Merre irányozzam léptemet; ? Napnyugatnak-é, vagy keletnek ? Avagy délponton áljak-é meg? Óh! ... ki mondja ezt most nekem meg?;‘ E rövid dal után elhallgatott: gondolatainak szabad tért engedett, méregette ismerőseit: ha találkoznék közte a ki néki a tájt, az utat megmutatná, a melyen s a hol megtalálná éltének boldogító angyalát. De midőn szabadon bocsájtott gondolatai üres válasszal tértek meg, át látta: nincs az emberek között csak egy is, a ki néki ebben csak legkisebb segítséggel is lehetne, belátta: hogy nincs az emberek között az egy
