Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
— 202 — spalatói érsekre vonatkozó megalázó pápai intézkedés előtt meghódol s a királyi prépostokat a püspöki hatóság alól a pápai alá rendeli, a minek Jób, esztergomi érsek Rómába ment ellenmondani. Majd öcscse és papjai ellen maga keres Imre király Rómában pártfogást, és fiának III. Lászlónak megkoro- náztatásakor (i2o4) maga esküszik — a gyermek helyett, — a pápának hűséget. II. András uralkodása egyházilag is a legnyomorultabbak közé tartozik. Koronáztatásakor (1505) nem csak engedelmességet esküdött a római pápának, hanem az egyházi jövedelmek biztos kezelését is fogadta stb. A pápa a püspökök kinevezését egészen magához ragadta, a kalocsai érseket András ellenére tette az esztergomi székre; ellenben elveté a király azon kérelmét, hogy sógorát a tudatlan Bertholdot kalocsai érseké tegye. El kell azonban ismernünk, hogy oly nyomorult királylyal szemben, mint II. András volt, a pápák egyik leghatalmasabbikának, III. Inczének beavatkozása áldásos volt az országra; ez védte meg a királyt a rakonczátlan főurak s az erkölcstelen s az urakkal versenyt hatalmaskodó főpapok ellen s a minden felől nyomott köznemességet az elerkölcste- lenedett egyháziak kapzsisága ellenében. És András, lehetőleg engedelmes volt a pápa iránt. Alig került haza a szerencsétlen halicsi hadjáratból s országát a mohamedhitü izmáeliták és zsidók körmei közt hagyva — kiknek minden közjövedelmet bérbe és zálogba vetett, — megsarczolván a templomok és klastromo- kat, 117-ben elindult a szent földre, keresztes hadjáratra, a győri és egri püspökkel s nehány főurral és 10 ezer harczossal. Hadjáratának nem lett semmi haszna; ellenben országa csaknem a fölbomlás szélére jutott. Világiak és egyháziak versenyt működtek annak tönkretételén; akadt nem egy főpap, ki mig Endre odajárt temploma keresztéi és kelyheiből hamispént veretett .... Incze utóda III. Hurius pápa, Erdélyben, a Bár- czaságon megtelepitett német lovagrendet, saját alattvalóivá teszi, a mit a nemzet még sem tűrhetvén, András kénytelen a német vitézeket fegyverrel verni ki onnan. Később, nem meri a személyét sértegető egyháziakat megbüntetni; a veszprémi püspököt hire s tudta nélkül teszi a pápa esztergomi érsekké. 1233-ben az esztergomi érsek jogot nyer a királyt családostól együtt kirekeszteni az egyházból, ha a törvényt meg nem tartaná. Szóval még élt II. András: folyton növekedett megaláztatásának sorozata.
