Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-15 / 15-16. szám

- i87

Egy római kath. paptársunkhoz

— Gerok után. —

Miért mondod, hogy nem testvéred, Ki Jézusért más útra kel?

A jó magot miért becsmérled,

A mit más kezek szórnak el ?

Hol egy dicső király országol,

Sokféle szolga kell oda.

S mi mellettünk vall az a tábor,

Mely vesztünkre nem tör soha.

Vagy e Krisztustalan napokban,

Az ige már hatástalan?

S a mécsvilágnak ablakodban Messzibb ható sugára van?

Oh, nyújts kezet, mint frigyesednek,

A ki egy Istent hisz veled!

A szivek ha elmérgesednek :

Csak a pokol füstjét nyeled.

A mint hitem szemével látom,

A legjobb vallás bár enyém ;

De látásunk a túlvilágon:

Tisztább lesz, mint reményleném.

S én átkot szórjak a testvérre,

Kiért, mint értem egykoron:

Az Idvezitő drága vére Piroslott a sötét poron ?

Tekints az égi őrtüzekre,

Saját fénynyel bir mindenik:

Még sincs zavar közéjök vétve, Egymás törvényét tisztelik.

Ott csillognak gyémánt szemekként Az ősvilágosság körül;

S a kit köztük látni szeretnénk, Annak szolgálnak tükörül.

Nézd a tavasz virágmezőit,

Menj a kertek s erdőkbe is: