Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-27 / 9-10. szám
12 I máit egyház — kevés számú, többnyire szegénysorsu tagjaival, környezve idegen nemzetiségek s hitfelekezetek által — csaknem 60 éve már, hogy küzd a létért, s habár olykor el is sodorta azt az idők viharos szele, de annak lelkes, buzgó és áldozatkész tagjai — bár erejüket felülmúló áldozatok árán is, újból feltámaszták azt halottaiból. Azonban, fájdalom, még nagyon is a kezdet elején állunk. Nincs templomunk, hol Istent dicsérhetnénk s az ő tiszta szent igéjét hallgathatnánk, és nincs pap-lakunk, hol lelkészünk csendben elvonulva munkálkodhatnék, az Ur tárházából hozva elő ót és újat az Isten népejlelki táplálására. Árvák vagyunk templom és pap-lak nélkül s magunkra hagyatva sohasem leszünk képesek azokat építhetni. Szeretett kedves testvérünk! Mi már egyszer zörgettünk, kiáltva: „tartsatok meg mert elveszünk;“ de kiáltásunknak nem lett kívánt eredménye, azért most ismét kérünk, könyör- günk urunk e szavaival: „Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásink elalusznak.“ Szeretett kedves testvérünk! Krisztus urunk önmagát adta miérettünk ajándékul és áldozatul Istennek gyönyörűséges illatozásra, adta életét váltságul sokakért, mindenekért, érettünk és teéretted! . . . Ugyan mit adtál te ő érette ? . . . Mivel igyekeztél kimutatni az ő irántad tanúsított nagy szeretetét ? . . . Oh, mutasd ki most azzal, hogy a n.-becskereki szegény hívek felsegélyezésére adj azt a mit adhatsz! . . . Fényeskedjenek előttetek buzdító például az izraeliták, kik midőn Mózes által felszólittattak templom építésre való adakozásra, többet adtak, mint a mennyire szükség volt. Lebegjenek buzditó például e tekintetben lelki szemeid előtt a bibliai szent asszonyok, kik jó kedvel sáfárkodtak az ő marháikból az ur Jézus Krisztusnak. Ebreszszenek szent elhatározásra az első keresztyének, az antiochiabeliek, „kik az ő erejek szerint, sőt erejek felett is jó akarattal adakoztakgyújtson nemes lángra a mi urunk, ki széljel járván jól tett és meghagyta: „A ki tőled kér, adj neki.“ Szeretett kedves testvérünk! Mi még egyszer kérve kérünk annak a nevében, a ki meghagyta nekünk : „Minden embertől, a kinek szive szabad akaratja szerint hajol az adásra, vegyetek nékem ajándékot.* — adj valami segítséget a Nagy- Becskereken lakó atyafüiknak: adj! s mi hálás szívvel s Istent magasztaló ajakkal vesszük mint egy ajándékot, a mit te szabad akaratodból adtál az urnák. Oh, adj szived szabad sugallata szerint, úgy hogy édes Idvezitőnk elmondhassa rólad: „Ez megtette a mit tehetett, ez még erején felül is adakozott, ennélfogva az ő földi javaiból gyűjtött kincset az örökkévalóságra.“ . Az Ur kegyelme és áldott Szentlelke legyen velünk . . . SZALAY JÓZSEF, ev. reí. lelkipásztor. Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.
