Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-11-27 / 9-10. szám

Harmadik folyam. 9—10. szám. Felső-Bánya, 1881. nov. 27.

A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az.

Mózes 2-ik könyve 20-ik X'ósz.

Advent.

Lelkek ura, ég királya Dicsőségünk koronája,

Áldott Jézus jővel-jővel,

Szállj be hozzánk és ne hagyj el.

Szivünk óhajt, várva-várunk;

Te légy a mi erős várunk,

Sebeinknek enyhítője, ldvességünk megszerzője.

így sóhajtunk fel ez adventi időben, mely előkészület Krisztus Urunk áldott születésének ünnepére az emberiség váltságának ama dicső napjára. Várjuk azt ma, a kit a szent atyák vártak, de eljövetelének nem örvendhetének; várjuk azt, kinek eljövetelén egykor a menny és föld öröméneke egygyé olvadott. De hiszen Ő, az Ur Jézus eljött ezelőtt 1881 esztendővel ; megfutotta földi pályáját, élete, tettei és szavait örökre itt hagyván, vissza ment az Atyához, az ég halhatatlan dicsőségébe. Miért várjuk mi őt, ki nem jön le többé az ég dicsőségéből ; miért várták őt kegyes apáink szent buzgalom áhítatával, s a lélek menyei reménységével ? Azért, hogy lelkökbe szálljon, ő a lelkek ura; hogy jelenlétével megszentelje a szivek érzelmeit, megáldja a családok örömét s megenyhitse azoknak fájdalmát.

Boldogok, a kik várták őt, a kikhez beszállóit, a hitnek az Istenben való bizalomnak az egymás iránti szeretetnek az imádkozásnak és könyörületnek annyi kincsét hagyva ott, hogy az által a család a szűk élet viszonyok, vagy csapások idején is megmaradhasson; jobb jövőt remélhessen és saját környezetében, vallásában vigasztalást találhasson.

Ezért várták őt a mi kegyes elődeink, s hogy hozzájok