Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-17 / 2. szám

véren váltott szent vallással, becsület és tiszta .erkölcscsel, gyermekeik testi és lelki állapotával, Isten és a felebaráti szeretettel keveset vagy épen semmit nem gondoló minden sorsú és rendű férfiak, nők, urak, szolgák, apák, anyák, kik rósz példásokkal, beszédjükkel, cselekedeteikkel megvesztegetik gyermekeik lelkét, összetörik azoknak boldogságát, a kikről Istennek számadással tartoznak. Nincsenek-e szüleiket nem becsülő engedetlen fiák és leányok, hütelen szolgák, erkölcstelen cselédek, gyülölködők, káromkodók, bűnös életűek, kik lelkűkkel, családjokkal semmit nem gondolnak s a házi életet, a családot, az isteni félelem, vallás, erkölcs, hazaszeretet, örömtől rengő bölcsőjét, virágos és gyümölcsös kertjét; pusztává, elszórt csontokkal rakott temetőhöz teszik hasonlóvá.

Hát a vallásos, az egyházi élet mezején, a keresztyén gyülekezetekben nincsenek-e megszáradt tetemek, elszórt csontok, a vallásos élet virágzásával, az egyházzal, iskolával, semmit nem gondolok ; kik elfordulnak az egyháztól, nem foglalják el székeiket a templomokban, nem hoznak áldozatot a vallás szent ügyéért, s fénylő áldott példa helyett, sötét rósz példát adnak, terjesztenek a gyülekezetben !

Fájdalom! vannak! Testvéreim! halljátok meg a testvéri szót. Térjetek meg a szentegyházhoz, az isteni valláshoz. Ezek szeretete, minden szeretetnek megáldója. Fogadjátok lelketekbe e szentségeket, hiszen ezek: a vallás, a becsület, a tiszta erkölcs, a nemzet, haza és felebaráti szeretet édes testvérek, égi származásúak, ha az egyik kihal, a másik is utána hervad.

Hát a hazának, nemzetünknek nincsenek-e elszórt csontjai, megszáradt tetemei? Nincsenek-e, kik előtt haza- és nemzetszeretet forgalomból kiment pénz, kik nem szeretik hazájokat becsületes munkájokkal s lángoló szerelmökkel. Nincsenek-e, kik önhaszon, dicsőség s más múlandó javakért feláldozzák a hazaszeretet szent tartozásait. Nincsenek-e megszáradt tetemek a hazában és hazán kivül; vallásukat, nemzetiségöket már-már elvesztett hit és vérrokonok, kik hasonlók a száműzött Ezékiel próféta elszórt csontjaihoz. Fájdalom vannak. Családi, egyházi, hazai, nemzeti életünkön széttekintvén, annyi megszáradt tetemekkel, elszórt csontokkal találkozunk, hogy szivünk fájdalmas érzésével sóhajtunk fel ekként: óh mi Istenünk, ki ezer éven át őrzéd Magyar Nemzetünket, küldd el szent Lelkedet mihoz- zánk, hadd hozzon Az uj életet közibénk ; támaszsza életre megszáradt tetemeinket; családunkban, egyházunkban, nemzetünk