Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-31 / 4. szám
57 érdemes embernek tartották Miskolczit még ellenei is, hogy a törvényszék két tagja, gróf Forgács Ádám és báróZicsi István, külön-külcn felkérték, hogy szakadjon el társaitól, de ő nem hajlott szavukra. Midőn márczius 7-kén gróf Forgács azt javasolta a, lelkészeknek, hogy vagy annak Írjanak alá, hogy lemondanak hivatalukról, vagy annak, hogy kitakarodnak a hazából, a megidézett lelkészek közmegegyezéséből igy felelt Miskólczi: először is, megköszöni,hogy őket nagyon szánja; és belátván a következendő veszélyt, mely ő reájok vár, figyelmezteti őket rá. De a mi őt illeti, semmiképen nem teheti azt, hogy a mely bűnt el nem követett, azt, mint általa véghezvit- tet vallja be és ismerje el; s a mely büntetést teljességgel nem érdemel, azt saját maga szabja magára, nevezetesen hivatala léteiét vagy az önkéntes száműzetésbe menetelt. Hogy ha pedig, ártatlansága daczára is, megbüntettetik: ő arról nem tehet; bízik ugyan ártatlanságában, de elvégre is, a hatalommal szembe nem szállhat s a mi rajta esik, kénytelen elszenvedni. Beszédét társai is mindnyájan helyeselték s azok is hasonlóan válaszoltak. így aztán ápril 4-kén fő- és jószágvesztésre Ítélte a törvényszék s a többiek rettentésére, negyed magával mindjárt vasra is veretett s a pozsonyi vártömlöczbe fogságra vettetett. Innen május 29-kén Berencsre vitték ötödmagával, hol ismét keményr fogság várt reá. Következő 1675. év márczius 18-kán, a berencsi tömlöczből felhozatván, úgy hajtották gyalogosan, mint barmot szokás hajtani, Olaszország felé, oly szándékkal, hogy eladják a gályákra, holtig tartó rabságra, pénzért, 50 darab aranyért, miként Judás is eladta a Krisztust 30 ezüst pénzért. A bilincsek horzsolása, az ut, s az idő kellemetlenségei miatt: lába kisebesedett és rothadásnak indult. Peskaránál kikötvén a hajó, mely Trieszttől fogva szállította odáig a rablelkészeket, Miskolczit pokróczba takarva vitték be társai. A Peskarából Theátéba vivő utón igy imádkozott: „Óh nagy ir- galmasságu Isten! a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, kinek szent szolgálatában, bár nem oly tökéletességben, mint kiván- tatott volna, mindazáltal emberi erőtlenségem erőihez képest, minden igyekezettel és jó lelkiismerettel 25 éven keresztül szolgáltam, könyörülj rajtam, és ezen szidalmak, gyalázatok és nyomorúságok helyett, engedj kegyelmesen nekem mihamarább a Te országodban nyugodalmat, dicsőséget és vigasságot!“ A kiállott sok verés, éhség, szomjúság, hőség, hideg és fáradtság miatt tovább nem gyalogolhatván, Theátéban maradt. Midőn
