Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

323

lagos ellenvetések a Bibliában foglalt igazságok ellen könnyen emelhetők; de ha figyelünk a mindennapi életre a legtöbb esetben megtaláljuk e feleletet. Sok oly dolog van, mi emberi felfogásunkon túl esik; és annak a ki nem hiszi azt a mit egyszersmind nem érthet; nem kellene hinni saját létezését, vagy azon számtalan tényt a mely csodálatos természetével függ össze. Mikép reméli ö, hogy meg érti a természetet és önlétezésének utait, a végetlen Istent, teremtőjét? Nem fogja megérteni. — Csak a hit világánál tudunk eligazodni. Azért az alázatos szivü ember nem igyekszik mindent megfoghatóvá tenni, hanem megnyngszik e gondalatban: az Ur utai végére mehetetlenek.

BENKÖ ISTVÁN.

Apróságok.

— Jó szó, rósz cselekedet. Egy földműves a mezőn összetalálkozott az iskola tanítóval.

„Nini! — szólítja meg a földműves a tanítót —- hát még mindig hiszi azt, mit tegnap a gyermekeknek magyarázott, tudniillik: he téged valaki jobb felől arczul ütend, fordítsad a másik orczádat is ?a

„Mit tehetek én róla? — válaszoló a tanító, — én sem el nem vehetek belőle sem hozzá nem toldhatok? Úgy van megírva az Evangyéliomban.“

Alig végzé szavait, midőn a földműves, — ki már régóta bosszús volt reá — előbb jobbról, azután balról arczul üti. — A tanító sem volt rest, hanem huzalkodva úgy csapá arczul a parasztot, hogy az hátra tántorodik.

„Az is meg van ám irva — mondá a tanító — a milyen

mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek..........................teljes

mértékkel.“

Minek nagyobb bizonyságára az ütéseket még ismételte.

A helység ura — ki nem messze tőlük nézte a jelenetet — mondá vadászának :

„József, nézd meg csak, mit csinálnak azok ott egymásnak.“

József elment. — Nem sokára ezen felelettel tért vissza urához:

„Sebaj, kegyelmes uram! kölcsönösen ma- gyarázgatják egymásnak a S z e n t i r á s t. “