Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

Mert nagy czélokért a léleknek Nagy tusát kell kiállnia.

Bőjtölt, megtagadta a testet,

Maga készité a keresztet,

A. talán földi érzeménynek, lm jű hozzá a gonosz lélek.

Nincs kenyered, pedig éhezel, Csillapítsd le éhségedet;

Ha Isten fia vagy, változtasd Kenyérré im e köveket!

Jézus pedig felelvén monda:

Nem tudod-e, hogy meg van irva, Nem csak kenyérrel él az ember, Hanem Isten szent igéjével.

Az első harcz bár leg}?őzve van, Megsem pihen még a kebel:

A gonosz az Urat a templom Magaslatára viszi fel.

S most, ha Isten fia vagy, mondá: Bocsátkozz a magasból alá,

Vagy parancsolj angyalaidnak Kezeiken a kik hordjanak.

Meg van irva az is, mond az Ur, Ne kisértsd Urad Istened.

A kebel zajg, a mélység szédit,

A kisirtő még sem enged.

De egy magas hegyre viszi fel,

.S a világnak dicsőségivei Kínálja, hogy ha ejtné porba A czélt, melyért majd vére csorga.

A kisértő végkép legyőzve,

A földi érzés elszakadt;

S dicsőbb része a honnan való,

Az ég kezeiben maradt.

Távozz sátán, mert meg van irva: Nem én téged, de leborulva,

Urad Istened te imádjad,

Néki engedj, csak őt szolgáljad.

— 3io —