Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-27 / 21. szám

2Ó 2

S a hóvilág hóidnak fénye Ezüst szint árasztván a földre,

A tél borong'ó alakját,

Kedves derűben láttatják.

Gyönyört szerez, lelket emelő,

Mikor az elterült hómező Tükrein a napsugarak Gyémánt fénnyel csillámlanak.

Felújító, ha hosszú estvén,

A rokon lelkek össze jővén,

Örömöket adnak vesznek,

Édes órákat élveznek.

I Iatalmas bölcs, kegyes Istenünk!

Tanits utaidat észlelnünk; lm szentek a te czéljaid.

Nyilvánvalók vigaszaid.

Csak mint fehér hó tiszták legyünk Bűnökkel ne szennyezzük lelkünk ;

Jöhet zordon tél vagy halál,

Nálad lelkünk nyugtot talál!

SZÉLES ENDRE.

A Vasárnap megülése hajdan és most.

Hajdan. A szombat este megkondult nagyharang zúgása a bekövetkező hetedik napnak, a Vasárnapnak megszentelését hirdető.

Minden háznál a családapa és családanya helyet foglaltak az asztalfőn, s a családtagjai siettek dolgaikat úgy intézni el, hogy lefekvésük előtt ünnepi készületül összeülvén, egy-két istenes éneket énekelhessenek el, mely megtörténvén, az öregek unokáikat, — az anyák gyermekeiket, imádkozásra szóliták, mit ezek összetett kézzel rebegének el, szülőik, vagy nagyszülőik után.

Felviradván a Vasárnap, nem látott az ember az utczán jövő-menő embert, terhes szekeret, ünnepélyes csend volt a házakban, és azokon kívül. Ünnepe volt a gazdának, a gazdasz-