Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-13 / 19. szám

Mikor Corner másnap reggel felébredt, ágya mellett találta kitisztított csizmáit és ruháit. A lelkész, hallva, hogy vendége fenhangon kérdi, hogy ugyan hol is van, bement hozzá s mondá nyájasan: „Az én házamban van Corner ur. Csak öltözködjék egész kényelemmel.“— „De hogy jöttem én ide, lelkész ur!“ —Riechen feleié: „Azzal ne gondoljon, arról majd később fogunk beszélni."

Mikor Corner felöltözködött volt, a lelkész családjához vezette, reggeli imát mondott s kérte Istent, hogy vendégéhez is forduljon kegyelmesen és vonja őt szeretetével magához.

A közös reggeli után, vezette őt Riechen az elpüsztitott szobába. Corner csodálkozva kérdé, hogy ki tehetett ily pusz- titást. A lelkész, kezét nyújtva neki, mondá: „Volt itt tegnap egy vad ember, az tette ezt; de megbocsátottam neki, mivelhogy tudom, hogy ezt utoljára teltté életében.“ És ezután hosz- szan tekintett Cornerre, úgy, hogy észrevette, miszerint neki kellett ez embernek lennie.

Nagyon szégyelte a dolgot s haza akart menni rendelkezni, hogy minden helyreállittassék. De a lelkész mondá: „Ézzel én nem gondolok, csak arról a bűnről mondjon le, mely .ily tettekre vezet s akkor én teljesen leszek kárpótolva. Meg se sóhajtom bútoraimat, csak az ön lelke legyen megmentve. Hajtsuk meg térdeinket és imádkozzunk, hogy Isten a bűn elleni harezban adja meg önnek, Szent Lelkének segedelmét.“ Ez meg is történt.

Corner meghatottan ment haza, megcsináltatta a bútorokat és soha többé nem ivott pálinkát, s ragaszkodott ezentúl lelkészéhez. Önnön lelki üdvét keresve pedig, el nem mulasztotta, hogy a mértékletességi egyleteket ne ajánlaná másoknak is.

Nagybányán, nyomatott Molnár Testvóroknol.