Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-13 / 19. szám

24o

Y. Egyszerűen úgy, hogy mikor önt feleségül megkérte, ön szaván fogva „Igennel'“ felelt volna ; akkor aztán az ő nejévé lett volna, s azt hiszem, hogy ön végre úgy is tett.

X. Úgy van, s mikor az „Igent“ kimondám, ő ezen gyémánt gyűrűt zsebéből kivette s ujjomra tűzve monda: „most kedvesem az enyém vagy.“ — Most aztán mondd meg, hogy jött ezen boldog egyesülés létre. Ugy-e nem az ő válasza által az én könyörgésemre, hanem az én engedelmességem következtében az ő kérésére.

Y. Most már értem; az ön „Igen“-je változtatott meg mindent. Hanem, hogy illik ez a história én reám ?

X. Kérlek mondd meg, vájjon te szeretted először az Istent, vagy megfordítva, Isten szeretett-e először téged?

Y. Értem most. Isten volt az, a ki engemet szeretett először, s kért engem, hogy adjam magamat neki még mikor én semmit sem gondoltam vele. Hanem hogy feleljek meg én most az ő kérésére ?

X. Az ő igéjében s Szent Lelke által az Isten téged szüntelen kér, hogy fogadd el az ő Fiát a Jézus Krisztust mint a te Megváltódat, s mindaddig mig kérésére nem felelsz, nem szabadulhatsz a bűntől s nem üdvözülsz.

Y. Tehát „Igen“-nel feleljek ? Elég az, ha valaki azt mondja a Krisztushoz, hogy „Igen?“

X. Az attól függ, hogy mit értesz ezen „Igen“ alatt. Mikor én a férjemnek kérésére az „Igent“ kimondtam: én azonnal saját szabadságomat feladtam, 'magamat hozzá kötöttem, és azt mondám „a tied vagyok.“ Mint uramnak joga is volt, hogy nekem szemrehányásokat tegyen ha valami roszat cselekedtem, mig az előtt ezt nem tehette. Epen úgy ha magadat a Krisztusnak adod: akkor testei lélekkel az övé vagy; ö gondodat viseli; ha el hagyod utánad lát s szükség esetén még meg is büntet, de semmi esetre téged el nem hagy sem el nem felejt, jéz. 43. 1 — 3.

Y. De mi lett abból a jegy-gyürüből, még azt nem mondta el.

X. Azon perczben, midőn átadod magadat a Krisztusnak, s elfogadod Megváltódul, azon perczben a Szent Lélek a te szivedbe vonul s te belőled uj teremtést csinál. „íme az ajtó előtt állok és zörgetek; valaki hallandja az én szómat és meg- nyitandja az ajtót,bémegyek ahhoz.“ Jelen. III. 20. Valakik pedig őt bevevék, oda azoknak oly méltóságot, hogy Istennek