Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-24 / 3. szám

Eszes. De a mi embernek lehetetlen; Isten előtt lehetséges. Ki hitte volna Zakeusról, hogy valaha Jézusnak leghívebb tanítványa legyen ; aztán a gazdag Arimáthiai József is hozzá szegődött. Ismertem magam is egy gazdag embert, kinek keményebb szive volt a kőnél, meg nem lágyította azt a szegény özvegy könye, füle siket volt az árvák jajveszéklésére. Senki sem merte volna még csak sejteni is, hogy valaha idvezülhet: tagadott Istent, káromolta az eget és földet. Egyszer azonban, emlékezhetnek az 1866-iki kholerára, egy nap alatt elvesztette feleségét s két szép gyermekét, csak egyetlen fia maradt. Ez a gyászesemény annyira megtörte, hogy attól fogva mintha kicserélték volna, nem kellett nála kegyesebb keresztyén s máig is a legjobbak közé tartozik. Azért mondom én váltig-, hogy az Ur útai nem a mi útaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink.

V a k. Ez már tisztában áll előttünk, de hát ugyancsak is újból arra figyelmezteti Jézus az ő tanítványait, hogy ha valaki elhagyja házait, atyafiait, nénjeit, húgait, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, jószágait az ő nevéért, az százannyit vészen, és az örök életet örökség szerint bírja.

M o s o 1 y g ó. Ez sehogysem fér az én fejembe.

Eszes. Pedig már a múlt Ízben szóltunk erről. Mikor Id- vezitőnk a maga isteni tudományát hirdette, sokan nem akarták elhagyni az ős hitet, ragaszkodtak részint a bálványozó pogány, részint a megromlott zsidó egyházhoz. Bizony, a ki ő mellé csatlakozott, a ki az ő nevét vallotta, le kellett mondania elébbi összeköttetéseiről s nem egyszer oda veszett vagyona is, de szívesen feláldozta ama javakért, melyeket cserében nyert. De lássák, ugyancsak ilyesmi történt századok múltával is épen a mi édes hazánkban. Mikor apáink az evangyél'omi vallást elfogadták, készek voltak szenvedni kötöztetéseket, csúfolásokat, ostorozásokat, lemondtak vagyonukról, csakhogy Jézushoz hívek maradhassanak. Majd ha egyszer kiadja időnk, beszélgethetünk erről is. Ekkor nem egy eset adta elő magát, hogy a család egyik ága megmaradt a katholikus egyházban s ott maradt vele a vagyon is, a másik protestánssá lett s koldusszegényen, üldöztetve bolyongott, de azért hitét meg nem tagadta . . . Azonban, a jó Isten, az ő kegyelmességéből mégis megsegítette apáinkat, mert életük, vérük árán biztosították egyházunk szabadságát. így kell értenünk az írást s akkor a mi homályosságban látszik lenni, mindjárt kiderül.