Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-24 / 3. szám
35 Ha a földi alkotmányok, Ideiglenes vívmányok, S a drága ékítmények, Szétfoszló tünemények: Szerezzünk mi erényeket, Örökérvényű kincseket; Gyüjtsünk szellemi jókat, Soha nem hervadókat. így bár jő az Ősz fuvalma, Nem árthat nékünk hatalma, Ha hit, s erény fegyverünk, Biztos győzelmet nyerünk. Bár zúgjon a romboló vész, De jobb részünk el nem enyész; Dicső lesz bajvivásunk, És örök ifjúságunk. SZÉLES ENDRE. Párbeszéd. Hitetlen, Hivő és Vakhivő közt. Eszes. Nos, koma, hát mire járt Korgóval ? Vak. Mintha a leikébe látott volna kelmed, nem engedett az egy hajszálnyit sem, mindig azzal csukta le a számat: meg vagyon Írva, s kalapját meg sem billentve, ott hagyott a kapufélfánál. Már azt hittem, szóba sem áll velem, mikor egyszer visszafordult s a nagyságos ur hintójára mutatva, igy szólt: „könnyebb a tevének általmenni a tűnek fokán, hogysem a gazdagnak Isten országába menni.“ Mosolygó. Hát még ilyen fenyegetés is van a szenti- rásban? Pedig a nagyságos ur igazi pártfogója ám a szegényeknek s ezer meg ezer szegény áldhatja. Ugyan Eszes koma, melyik szentiró állitja ezt a képtelenséget, nem, azt csak nem hiszem el kelmédről, hogy az írás ez állítására fejet hajtson. Eszes. Kedves komám, ezt a nevezetes igét maga édes Idvezitőnk mondta azon alkalommal, midőn egy hozzá közeledő ifjú hitét próbára tette. Olvassa el csak' Máté XIX. 24-ik versében megtalálhatja. Mosolygó (rányit az említett helyre s fejét rázza.) Csakugyan ott van, szórul-szóra, már hallják kelmetek, az ilyesmivel csakugyan nem vagyok kibékülve s nem csodálom, ha az értelmetlen emberek kirekesztik a jómóduakat az idvességből. Vak. Korgó ki is mondta magyarán, hogy nem irigyli a nagyságos ur sorsát Ábrahám kebelében, mert ott ő lesz azúr, a gazdag pedig a pokol fenekére vettetik. Eszes. Ügyefogyott ember, igazán kár, hogy megtanulta az ábéczét. Úgy van azzal, mint kis gyermek a késsel, megvágja magát vele. Mosolygó. (Olvassa tovább.) Én sehogysem értem, mit 3*
