Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-16 / 15. szám
198 Pogány templomból keresztyén templom. Chinában olyasmi történt, a mi megczáfolni látszik bölcs Salamonnak ezt a mondását: „Semmi sincs uj a nap alatt.“ — A nap alatt, vagyis a természetes világrend közönséges összefüggésében nem is történik semmi uj, de a kegyelem-országában mind uj, ami előfordul. A történet következő: Valami Schih-Tang nevezetű faluban működött Schmidt hittérítő; a kihez beállit egyszer az ottani buddhista templom gondnoka, kérdezvén, ha vájjon a jézus- felekezet (igy nevezik a keresztyéneket) birtokába venné-e az ő templomukat, ha ők azt a bálványoktól megtisztítva oda ajándékoznák s elvállalná-e a jézus-felekezet azt a kötelezettséget, hogy abban a templomban egy oly iskolát állítana, a melyben a keresztyének és a chinaiak együtt tanulhatnak. — Igen, monda a templom-javak kormányzója, egy élemedett korú erénymester, — az én füieim már úgy szólván siketek a hallásra, de szivem nem vak, én láttam, hogy mit tettek a keresztyének az éhség ama borzalmas idejében, midőn több mint 10 millió ember esett áldozatul a nagy szükségnek, — és tudom: Jézus tana igaz. Ez tehát gyümölcse a szükségben tevékeny keresztyén szeretetnek. A hittérítő és társai természetesen szívesen fogadták ezt az ajánlatot, csak azt a megjegyzést tették, hogy ne mindig magok legyenek kénytelenek viselni az iskola költségeit. Erre a templom-javak kormányzó tanácsa összeült, számszerint mint- egy 18 pogány és a következő tartalmú ajándékozásról szóló oklevelet Írták alá: A templom-tanács és a falu tösszes lakossága szabadaka- ratulag elhatározta, hogy a templomépületet a keresztyéneknek átadja oly czélból, hogy ott Jézus szent tana nyilvánosan hir- dettessék s hogy ott egyr iskola legyen, a melyben a falu ifjúsága a későkori nemzedék nagy áldására: az erényre oktattas- sék és neveltessék. Az egészet az egyház kormányozza, de a templom-javakat eladni nem szabad. Most hozzáfogtak a bálványok kiküszöböléséhez. Még sirt sem ástak nekik, hanem nyakra-főre belehányták egy levezető csatornába valamennyit. Előbb azonban egy alávaló csalást fedeztek fel, a mit a bálványok készítői követtek el. Szokásban van a chinaiaknál, hogy valahányszor egy uj bálvány készitte-
