Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-02 / 13. szám
173 Te látod szivünk indulatát; Érzéseit te ösmered. Tudod legtitkosbb gondolatját, Mely e szent napon hozzád esd. Légy azért hozzánk kedvezéssel; Irgalmadat közöld velünk. Hogy lelkűnknek üdvére legyen; Karácsonyi szent ünnepünk! FILEP ENDRE. Az ó- és újév határán. A tizenegyet rég elütötte. Feszült várakozás közt halad az idő. Perczenként a fali óra mutatójára fordul az emberek tekintete. Tizenöt .. . tiz . . . öt perez . . . ! A néma csendben, melyben eláll csaknem a lélekzet is, méltóságos lassúsággal üti végre a tizenkettőt. Az utolsót azonban már nem hallotta senki, hatalmas harangszóban veszett el. Kint szokatlan hideg uralkodik, de azért vannak, a kik nem félnek a hidegtől s nem egy ablak nyilik meg a harangok ünnepélyes, megható, üdvözlő szavára. A harangok zugnak-bugnak s nem egy szem megnedve- sül, könyekkel telik meg, áldozatul a fájó emlékezés oltárára azokért, kiket a legtisztább szeretet ölelő karjai sem hozhattak át az ujesztendőbe. Kint a bús temetőben, fagyos hantok között keresik fel őket e hangok. A harangok zugnak-bugnak, felverik azokat, kiket a lan- kasztó várakozásban előbb elnyomott az álom, megzavarják itt ezeket, kik dévaj kedv, rózsás derű, kihangzó pohárcsengés, vagy „három a táncz“ — »bogy volt“ — mellett várták e komoly pillanatot. Ünnepélyes, meglágyító a harangok ércz-nyelve. Meglá- gyul-e szive ez üdvözlő hangokra a Megérkezettnek? Kiöntendi-e oly hosszú időn át visszatartott bőség szaruját a nemzet sokat hányatott életére ? Derülnek-e boldogabb napok ? Küszöbön-e már a kor — — — — — — — Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán?
