Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-02 / 13. szám
T 66 Atyánk ! Teremtőnk ! Istenünk! Védd egyházunk, védd nemzetünk! Vezesd fényről dicsőségre, Nyereségről nyereségre. Ki annyi vész közt magtartád, Uram ne hagyd el e hazát! Oh atyáink nagy Istene! Legyen hü gondod e nemzetre, Isten áldj meg! Isten áldj meg! MKEGYES LAJOS. Boldog uj esztendőt! A „magyar nép barátja“, a „Vasárnap“ is ez üdvözlettel köszönti kedves olvasóit, nem puszta, hideg szokásból, de őszinte, igaz szívből csatlakozik ma a családtagokhoz, mert hiszen úgy tekinti már magát, mint családtag, ki a ház békéjét, nyugalmait, boldogságát szivén hordozza, s azt megjelenésével mindinkább állandóvá tenni igyekszik. Hiszen kívánni aranyhegyet is lehet. A jó kívánat nem kerül pénzbe. így válaszolhatnak jó barátaink, a mi uj ét i jó kivánatainjsra is; s talán előttünk is szívesebben nyitnának ajtót, ha a boldog uj esztendőt nemcsak kívánni, de egyszersmind valósítani is tudnók. Akkor lennénk csak szívese i látott vendégek, ha a szegénynek aranyat, ha a háborgónak békességet, ha a betegnek gyógyulást vihetnénk magunkkal, de az a kívánat kevéssel ér többet a semminél; jobb a kalács a tanácsnál. Mit rejt a jövő titkos méhében : az hét pecséttel 'v an lezárva, melyek közül gyarló emberi kéz egyetlenegyet sem törhet föl. De mindamellett kimutathatjuk az utat, melyet ha követünk, a mi jó kívánságaink nem lesznek hasonlók a pusztában kiáltó hanghoz, de termékenyek lesznek, mint a jó mag, mely gondos ápolás mellett hetvenannyit ád. Ez az egyetlen ut: a jó Istenben helyezett bizo- dalom. Ha ő velünk, kicsoda-ellenünk. A legtöbb ember azért bukik el, mert nem ezen az utón jár. Bízik az ő lelke a múlandó teremtményekhez, melyekben megtartásra való erő nincsen s mihelyt egyik vagy másik megtörve dől romba: a szerencsétlen ember is, ki e jégsziklára helyezé lábait leszédül s
