Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-12-26 / 12. szám
Dicsőség és imádás mitőlünk is a magasságos mennybeli Istennek! Békeség mifölöttünk, mibennünk és mikörültünk! Jóakarat az emberekhez Krisztus érdeme és megszentelésre törekedő életünk által! Boldog karácsont minden ember és keresztyén társunknak, különösen a „Vasárnap“ olvasó közönségének! Oh nap, napja szent örömnek! Változz napjává hitemnek! Hogy Jézus hozzám betérjen, Benne éljek, bennem éljen! LÁNG ADOLF. Ború után der Cl. Karácsom történet. Az Ftennek szent angyala Mennyekből, hogy alá.-zálla, És a pásztorokhoz juta, Nékiek eképen szóla: Csak eddig énekelhette ez ösmeretes dicséretet a kis Esztike, mert ekkor egy nyers hang durván szakitotta félbe: — Ugyan ne zümmögj már mindig a fülembe, úgy sem mondhatsz semmi jó hirt; nem látod, hogy szegény anyád fekszik 3 azt sem örvendezteti dorombolásod ___van is a szegény em bernek karácsona, hiszen most is majd megvesz az isten hidege, fütnivalóra sem kereshettem, mert... Ez igéket egy munkás-ruhába öltözött egyén intézte, egy szőke kis lánykához, ki betegen fekvő anyja mellett a zsoltárból lassan énekelgetett. Apja durva hangjára megfagyott a szó a kis leány ajkán. Egy forró köny csordult ki szeméből s bánatosan tekintett anyjára. — János! János! szólalt meg most a beteg nő, — te örökösen zugolódol s nem veszed fontolóra, hogy a bajt nagyobb- részint magad zúdítottad a fejünkre. Nyáron s ősszel volt elég kereseted, de könnyelműen éltél, nem gondoltál a jövőre hiszen, ha engem a sok éjjelezés ki nem meritett volna, kilá- bolhattunk volna a nyomorból, de mikor fennvartam hajnalig,
